Nemrég látogatást tettünk a kis házunknál. Egy dolog ami említésre méltó, az pedig a tornác oldali fal. Ez az, ahol a felújítás előtt is vizesedési problémák voltak. (Paraszt wellnesses kép jobb oldala)
Új tapasztalat:
Bár nyár végére szinte csont száraz lett a fal (kívülről) most mégis gyengén vizes. Tisztán látható, hogy alulról szívta fel. Már legelőször kizártam azt, hogy a külső oldalról (a tornác felől) szívja a vizet, hiszen ott van egy 20-30 cm vastag kavicsréteg. Az van lebetonozva. Szóval maradt a belső oldal, ahol igazából még nem sok változás történt. Ott ellenőriztem a homok nedvességtartalmát és bizony elmondható, hogy ha vizet nem is tudnék belőle facsarni, de szitálni sem lehetne. Apró golyócskákat tudtam belőle gyúrni.
Bele sem merek gondolni, mi lenne ha le lenne betonozva, mert a víz nagy része még így is elpárolog a padlóról. Talán ások egy 20 cm széles árkot az alap tetejéig a fal tövénél, hogy a víz ne férjen a falhoz. Aztán tavasszal indul a munka.
A teljes belső területen ki fogom cserélni a homokot kavicsra. (mert ugye a kavicsnak nincs kapilláris hatása, így nem fogja felszívni a vizet és a falhoz vezetni)
Itt is lejjebb adtam az igényeket. 30 cm homokot akarok leszedni és 20 cm kavicsot feltölteni. A másik 10 cm marad a párnafának és a hajópadlónak. Hajópadló ügyben nagyon jó ötletet találtam, de előbb majd a tapasztalat.
Inkább leírom:
Semmi képen nem szeretnénk bolti hajópadlót. Az olcsó vékony, a drága meg drága. Arra gondoltunk, deszkákat fogunk legyalulni (szerintem érdemes mind a négy oldalt, mert így az alsó oldal is ellenállóbb lesz) és ezeket fogjuk hajópadlóként használni. Csakúgy mint régen. :)
A nagy találmány: nem fogjuk a párnafákhoz szegezni őket, mert valószínűleg száradni fognak. Ha a fa szárad, akkor összemegy. Ha összemegy és nincs sín közte (csak így, magyarul) akkor rés lesz köztük. Inkább egymáshoz fogatjuk a hajópadlókat tiplivel. Így ha évek múlva megjelenik a rés, az utolsó deszkát kivesszük és beteszünk egy nagyobbat. Na? Én ezt a technikát nem ismertem eddig.
Remélem ezt a kis vizesedést a fal és a vadi új vakolat nem sínyli meg nagyon. :/
2014. január 23., csütörtök
2013. július 21., vasárnap
Felújítás
Annyi minden történt az elmúlt két hét alatt, mégis
megpróbálom belesűríteni egy giga bejegyzésbe, mellőzve a sallangokat:
Az előkészületek:
Ha nem is a teljes munkát vállalja az ember, de az
előkészületeket mindenképpen érdemes saját magának megcsinálnia.
- - Egyrészt mert pénzt spórol vele. (az árat az
előtt kell megbeszélni, mielőtt közölnénk, hogy mi csináljuk az
előkészületeket, így utólag semmiképpen nem tudják majd mondani, hogy azt már
lefogták)
- - Nálunk előjött az előkészület alatt olyan
hiba, aminek az okát még a statikus is félremagyarázta, így időben fel tudtunk
készülni az OK kijavítására.
- - Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban beletesszük
a két kezünk munkáját a házba, aminek manapság már nem adunk olyan nagy
hangsúlyt.
Vakolatbontásnál ne tévesszen meg senkit, hogy sok helyről
szinte magától leesik a vakolat. Ez nem garantálja, hogy mindenhol ilyen könnyű
dolgunk lesz. Ha be van rabic / dróthálózva akkor főleg nehézkes munkára kell
készülnünk. Nekünk nagyon sokat segített egy vésőgép, amit 20 ezerért már
megvehet az ember, de ha egyébként nem használjuk ki, érdemesebb bérelni pár
ezresért és az ipari minőséget nyújt. (nem kell 10 percenként 20 perces pihenőt
tartani a gép melegedése miatt) De ezzel a géppel is megvolt a vakolatverés 2
nap alatt egy durván 70 m2 es belterületű házon.
Ez az a hiba, amiről már írtam. Szinte az összes vályogházas
hiba amivel találkoztam a víz miatt volt. Itt sincs ez másképp. Amint a képeken
látható a tető oldalán lefolyó víz nem a csatornában landolt, hanem egy pontra
gyűlt össze a ház sarkában (nagyon veszélyes!) és tette a dolgát, vagyis utat tört magának,
gyengítette a talajt. Ha bárki hasonló repedést talál, egy vízmérték
segítségével könnyen ellenőrizheti, mi újság. Na, nem mintha a vályogházaknál
minden vízszintben és „vízfüggőlegességben” lenne, de azért egy nagyobb eltérés
talán már nem csak az építők „hibája”.
Ezt a hibát úgy orvosoltuk, hogy kiástunk a saroknál mindkét
irányban 1 métert, bő fél méter mélyen (talajvíz már meg is jelent),
minimálisan aláástunk az alapnak egy 10 cm-t (ott az alap alja és a 70 éves ház
köszöni, jól van) és kiöntöttük hígabb betonnal, hogy befolyjon mindenhova. Azt
hiszem alátalpalásnak hívják. Filléres megoldás, de talán elegendő, és nincs
túlbonyolítva. Ezt a folyamatot nem szabad egyszerre nagy területen (szerintem legfeljebb 1-2 méter)
elvégezni, mert megcsúszhat a fal.
Amit még észrevettem a vakolatverésnél, hogy a vályogról
sokkal könnyebben válik le a vakolat, mint a tégláról. Tehát ha van tégla is a
házban, akkor a vésőgép szinte nélkülözhetetlen.
Az előkészületekhez sorolom még az új vakolat idő előtti
kipróbálását, amit én sajnos kihagytam. Mivel szerettem volna vakolni? 3 rész
homok, egy rész mész és valamennyi minimális cement. (1 m3 homok, 1/3 m3 mész
és 50 kg cement) Ehelyett milyen arányban voltak? Csak sejtéseim vannak…
Keverővel nehéz kiszámolni az arányokat és az ember fejét
teledumálják olyanokkal, hogy a sok mésztől megrepedezik majd a vakolat, stb.
Ha előtte kipróbálom akkor mutogathattam volna a falra, hogy nézzétek tibókák,
ott van a falon már megszáradva és nem repedezett meg, ilyet szeretnék! De ezt
nem tudtam megtenni, mert nem próbáltam ki előtte. Nagyon nem lehet rossz, mert
porózus maradt. Tehát körömmel meg tudom kaparni. Így talán valóban engedi majd
a párát is távozni a vályogból.
Ha már itt járok, érdemes megjegyezni, hogy semmi esetre sem
érdemes elkapkodni a vakolást. Úgy értem, hogy a rétegek között időt kell adni
a száradásnak, mert a sok „jó tanács” ellenére mégis repedezett lett a fal.
Kiderült, hogy a vakolat 3 cm vastagság alatt vakolat, felette valami teljesen más. Ha az
új simító réteget a még meg nem száradt vastag vakolatra visszük fel (ami
valószínűleg fog repedezni a vastagsága miatt, még ha 3 centi alatt is
maradunk) akkor a vastag vakolat meg fogja a vékony fedő vakolatot is
repeszteni. Szerintem
még ezzel a mészhabarccsal, amit fentebb említettem, körbe fogom „glettelni” az egész házat.
A porózusság miatt jobb, ha nem élünk az éles sarkokkal.
Folyamatosan (már a munkák alatt is) töredeznek le és javítgatni kell őket.
Ebből gondolom, hogy régen is pont ezért voltak „kerek sarkok”. Én jobban is
szeretnék (szerettem volna!) kerek, természetes sarkokat, de ezúttal a gyengébbik
nem erősebbnek bizonyult.
Az előkészületes részt a tervezés fontosságával zárom. Olyan
többletmunkák jönnek be, amikkel nem lehet számolni. (hibás sarok kijavítása,
onnan a felesleges föld elhordása) Ha az ember kőművesekkel csinálja, nem csak
az ideje de a pénze is bánja. Ha nem jól osztja be az idejét akkor még több
ideje és pénze bánja.
Ha lehetőségünk van esőben megfigyelni kedvenc házunkat,
akkor fogjunk egy esernyőt és járjuk jó párszor körbe. Kezdjük a tetőnél kívül,
nézzük meg a cserepeknél (különösen a kémény körül), az oromhoz közel (ahol a
fal merőleges a tetőre és a tetőig megy) na meg persze a csatornát. A csatorna
jó dolog, de csak ha jól működik. Ha van benne valahol egy hiba, ahol a már
összegyűlt víz ki tud folyni, akkor ott koncentráltan rongálja az alapot,
falat. Ezt nagyon hamar (nem hetek, inkább napok vagy órák kérdése alatt) ki
kell javítani! A padlás is beszédes lehet esőben. A csatorna kifolyó nyílásától
szabad az út a víznek? Minél messzebbre elvezeti a vizet a háztól, annál jobb.
A víz miatt volt még egy nagy hibánk, ami miatt nagyobb baj
is lehetett volna. Azt már a vásárlásnál észrevettük, hogy a tornác a közepénél
medenceszerűen meg van süllyedve. Tudtam én, hogy ki kell javítani, mert
vizesedik tőle a fal, de arra nem számoltam, hogy a tartóoszlopok jobban
károsodnak. A vályogházak alapja ha van nekik inkább terméskő. Ezekbe a kövekbe
befolyik a víz/megszívják magukat vízzel és egy-két fagy szépen elaprózza őket.
Tartanak úgy is, csak hajlamosabbak oldalra kimászni az oszlop és az alap alja
között. Ez történt nálunk is, miután lebontottuk a tornác szélét. Lélegzet
eláll, 2-3 ima, majd jöhetett is a zsalu és a beton. Hosszú távon arra az
oldalra is kerül egy 15-20 cm vastag lábazat, bevasalva, odavasalva a tornác
többi részéhez.
Amit még a felújításról és egyéb szakmunkát igénylő dologról
tudni érdemes. Ne higgyük el Tibókának, ha azt mondja, útban vagyunk és jobb
lenne mindkettőnknek, ha nem lennénk ott, mert biztos egy-két dologra úgy
kell néha felhívni a figyelmüket. Az esetek többségénél gyorsabban megy a
munka, ha a tulajdonos a közelben ólálkodik és figyeli a folyamatokat. (még
szép, hogy nem szeretik, ha ott van az ember) Egy idő után hajlamosak lehetnek
nem úgy dolgozni, mintha a sajátjukat csinálnák. Sőt, egy idő után az ember a
sajátját is hajlamos elnagyolni. (tapasztalat) Olyankor jól jön egy-két jó szó
az ügy érdekében. (nincs kedvük 1 cserép miatt lemászni a tetőről és feltesznek
valami szart, esetleg nem oda valót, stb.)
Zárszóként elvarrnám a vízvédelem szálait, amit a felújítás
alatt hímeztünk. Összegezve, a fentről jövő víz támadását az új kéménnyel, a
kéménygallérral, az orom kijavításával, a csatorna kijavításával, a már meglévő
hibák okainak megszüntetésével, a tornác kijavításával megszüntettük. A víz
föntről jön, mi összegyűjtjük és elfolyatjuk a háztól jó messzire. De ez a víz
alulról is támad. A homok a kapilláris hatás miatt felszívja a vizet és
kipárologtatja a felszínén. (doh szag, párás levegő, penész) Ennek megakadályozása elméletileg nem nehéz,
gyakorlatilag nem olyan drága, ha jókor csináljuk (nem kész háznál), de sok
munkával jár. A kapilláris hatást
megszüntethetjük, ha a felső homok réteget kicseréljük kavics rétegre. Fontos,
hogy osztályozott kavics legyen, mert a sóderben vannak homokszemcsék és ott is
érvényes valamennyire ez a hatás. Mi 4-8 as (mm) kavicsot vettünk és abból tettük
a tornác betonja alá 30 cm-t. Erre ment rá a beton. Tapasztalatokról évek múlva
tudunk beszámolni, ha csont száraz lesz a ház. (vagy nem :D)
Ezt a formációt fogjuk követni bent is. A felső 30-40 cm réteget levesszük és helyére ez a 4-8 -as kavics kerül majd. Erre jönnek rá a párnafák. Na de mindent a maga idejében!
Még egy kis kiegészítés: szerintem nem mindegy, meddig tart a tornác és a padló szintje.
Legyen itt egy kis magyarázat képekkel, majd két kép a házról:
Ezt a formációt fogjuk követni bent is. A felső 30-40 cm réteget levesszük és helyére ez a 4-8 -as kavics kerül majd. Erre jönnek rá a párnafák. Na de mindent a maga idejében!
Még egy kis kiegészítés: szerintem nem mindegy, meddig tart a tornác és a padló szintje.
Legyen itt egy kis magyarázat képekkel, majd két kép a házról:
2013. július 20., szombat
2013. július 14., vasárnap
Folytatás...
Tegnap is rengeteget haladtak embereink.
Délután kijutottam én is. Nagyon jó érzés volt. Gyönyörűnek látom a házat. Eddig is tudtam, hogy óriási szépség lakozik benne a vakolat alatt, de napról napra szebbet és szebbet mutat.
Tehát a második napon itt tartunk. Teljesség igénye nélkül, Emberem ha megpihen pár nap után, ír egy szakmai összefoglalót is.
Még tegnap lebontották a hátsó kéményt, a másikat pedig újra húzták padlástól. Kapott csinos kis kupolát, ami igazság szerint nem sok mindenre jó, ellenben szép. :D:D Máris szebben mutat a tető. Nekem legalábbis, de mondom, baromi elfogult vagyok.
Elkezdtük kiásni a tornácot alapig, hogy osztályozott kaviccsal töltsék fel. Ember majd erről is ír bővebben. Isteni fekete földet lapátoltak ki. Vannak vele terveim....
Délután kijutottam én is. Nagyon jó érzés volt. Gyönyörűnek látom a házat. Eddig is tudtam, hogy óriási szépség lakozik benne a vakolat alatt, de napról napra szebbet és szebbet mutat.
Tehát a második napon itt tartunk. Teljesség igénye nélkül, Emberem ha megpihen pár nap után, ír egy szakmai összefoglalót is.
Még tegnap lebontották a hátsó kéményt, a másikat pedig újra húzták padlástól. Kapott csinos kis kupolát, ami igazság szerint nem sok mindenre jó, ellenben szép. :D:D Máris szebben mutat a tető. Nekem legalábbis, de mondom, baromi elfogult vagyok.
A vakolással is szépen haladnak. Ez még csak a durva réteg, holnap jön a simítás.
Berakták az ablakokat is.
Nagyon szép fényes a hozzá tartozó szoba. Kicsit féltem, hogy homály lesz, de nem. Már látom a töménytelen orchideát a belső párkányon.
| Belülről |
Elkezdtük kiásni a tornácot alapig, hogy osztályozott kaviccsal töltsék fel. Ember majd erről is ír bővebben. Isteni fekete földet lapátoltak ki. Vannak vele terveim....
De hogy ne menjen simán, történt valami, amitől az a bizonyos zabszem egyikőnk féltett árnyékos helyére sem fért volna be. Elkezdtük szétbontani az oszlopok alatti "alapot". Terméskőn állt az egész, és ahogy a csákánnyal hozzáértek, úgy mállott szét, mint a pernye. Két adag beton rögtön rendelt.
Én messziről néztem az eseményeket, kordában tartottam a kölköket.
| Ezt a képet még én lőttem, itt kezdődött |
| Ezt meg már Husi. Lazán lebeg a fél oszlop a levegőben |
Aztán már csak imádkoztunk, hogy tartson ki, amíg meghúz, és hogy éjszaka senki ne gondolja azt, milyen príma kis tüzelőanyagot talált. :S
Tudtuk, hogy a tornác bajos, mert úgy meg volt süllyedve, hogy valóságos medencét képezett. Ettől vizesedett a vályogfal, és szivárgott az oszlophoz is. Na meg persze a tornác burkolata nem a fal alapjáig van, hanem elfedte az első alapra épülő téglasort és egy sor vályogot is. Ez is szivacsként működött. Mivel elég magas a belvíz, ott pangott a víz, majd párszor megfagyott, és ez lett az eredménye.
A tornácot már úgy csináljuk, hogy alap alatt pár centivel lesz a szint.
Ez olyan női nyelven és ésszel leírt dolog, Ember majd jön az értelmesebb magyarázatokkal.
2013. július 12., péntek
Elkezdődött ...
Tudom, hogy vannak páran, akik kíváncsian várják a felújítást és a beszámolót.
Nos, már benne vagyunk jócskán, de szakmai beszámolóval csak jó egy hét múlva szolgálhatunk, mert Husikám reggeltől estig a háznál van.
Addig be kell érnetek szakmaiatlan Pöcökkel, mert nem bírom ki, hogy ne írjak pár sort, és ne mutassam meg a jelenlegi állapotokat.
Először is helyet kellett csinálnunk a tömánytelen mennyiségű (9 t :O) osztályozott kavicsnak. Azért e tetemes mennyiség, mert ez összesen volt 40 ezer pénz, ebből csak 10 volt a kavics, többi a szállítás. Szóval kavics kell még úgy is, így rendeltünk belőle egy teli puttonnyal. :D
Na szóval, volt a ház mögött egy félbe hagyott alap építve, ezt takarítottuk ki.
Ilyen volt:

Aztán jöhetett a vakolatverés.
A fal tökéletes állapotban van. Még mi is meglepődtünk, mennyire. Az istálló jobb kis ablakának sarkában van egy repedés. Annak oka, hogy az eresz felette olyan 20 cm-vel rövidebb. Ezt orvosoltuk.
Na szóval ez van most.
Én már 4 napja csak képeken tudom nyomon követni, hogyan is alakul, de így is döbbenetes! Már alig várom, hogy találkozhassunk személyesen is.
Nos, már benne vagyunk jócskán, de szakmai beszámolóval csak jó egy hét múlva szolgálhatunk, mert Husikám reggeltől estig a háznál van.
Addig be kell érnetek szakmaiatlan Pöcökkel, mert nem bírom ki, hogy ne írjak pár sort, és ne mutassam meg a jelenlegi állapotokat.
Először is helyet kellett csinálnunk a tömánytelen mennyiségű (9 t :O) osztályozott kavicsnak. Azért e tetemes mennyiség, mert ez összesen volt 40 ezer pénz, ebből csak 10 volt a kavics, többi a szállítás. Szóval kavics kell még úgy is, így rendeltünk belőle egy teli puttonnyal. :D
Na szóval, volt a ház mögött egy félbe hagyott alap építve, ezt takarítottuk ki.
Ilyen volt:
| menthetetlen fa is ment |
Ilyen lett:
Megtöltve:
A homok is megérkezett, tibókának kicsit rossz a szemmértéke.
Majd a ház falánál lévő, amúgy is bontásra szoruló kis pecut lebontottuk. Nem én, mert a gyerekek nem voltak el nélkülem. Én otthon voltam, amíg Husika bontotta... anyóssal! Így kell ezt csinálni lányok. :D:D Na de ugye milyen ügyesek voltak? Csak a ház falától egy méterre tisztították meg, mert előző lakók nagy betonosok voltak. Több sitt volt ott, mint amennyi látszott. Így is egy napjuk ment rá.
Aztán jöhetett a vakolatverés.
A fal tökéletes állapotban van. Még mi is meglepődtünk, mennyire. Az istálló jobb kis ablakának sarkában van egy repedés. Annak oka, hogy az eresz felette olyan 20 cm-vel rövidebb. Ezt orvosoltuk.
Na szóval ez van most.
Én már 4 napja csak képeken tudom nyomon követni, hogyan is alakul, de így is döbbenetes! Már alig várom, hogy találkozhassunk személyesen is.
| ronda gázcsőnek annyi lesz |
2013. június 30., vasárnap
Áldozatok
Az elején bele sem gondoltam, hányféle áldozatot kell
majd hozni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a saját házhoz,
kertészkedéshez, állattartáshoz. A természethez.
Minden látogatótól megkaptam, mennyi munka van még ott. Olyan sokszor és annyi embertől hallottam, kicsit meg is ijedtem ettől az egésztől. Ezen a ponton még nem volt tapasztalatom a munkával kapcsolatban. Most már elmondhatom, hogy nem csak tudom, de a saját hátamon, derekamon, kezeimen és egész testemen érzem ennek valódiságát.
Valami viszont nem változott és fel sem merült bennem: a 'soha fel nem adom' érzése. Mert ez az életünk, így döntöttünk! Innentől fogva viszont nem igazán számít mennyi munka van, mert el kell végezni.
Hétvégente távol a családtól, mert a telket rendbe kell venni, készülni a munkálatokra és egyéb feladatok, melyeket csak leírni könnyű. Ezenkívül a fű nő, a természet nem vár, nincs tekintettel a többi munkára, a sajgó végtagokra és az időhiányra sem. Több mint 3 ezer négyzetméteren rengeteg feladat van amit hétről hétre akkor is el kell végezni, ha még nem lakunk ott és nincsenek állatok. Mindennel együtt csodálatos érzés. A természettől, vagyis magamtól függők. Az, hogy időben megcsinálom amit kell, felkészülök amire kell csakis rajtam múlik. Kitalálhatunk indokokat, miért nem sikerült, miért nem volt idő és a szélbe kiabálhatjuk. Ettől még nem fog megjavulni, megváltozni, elkészülni csak ha veszünk egy nagy levegőt és mi változtatunk rajta! Legalább még egy évre vagyunk az ott alvástól, de már most sokat tanultam az életről ettől a háromezer négyzetmétertől!
Aki belevág az mindenképpen felad valamit. Vagy a régi életét vagy az újat. Az áldozat valaminek a feladása valamiért cserébe. Az áldozattal energiát veszünk el, hogy valami mást tápláljunk vele.
Ezért a célra vezető úton nehezen, de szívesen áldozok.
u.i: 1 hét múlva kezdődik a külső felújítás. Tapasztalat és képmegosztásra felkészülni! :D
Minden látogatótól megkaptam, mennyi munka van még ott. Olyan sokszor és annyi embertől hallottam, kicsit meg is ijedtem ettől az egésztől. Ezen a ponton még nem volt tapasztalatom a munkával kapcsolatban. Most már elmondhatom, hogy nem csak tudom, de a saját hátamon, derekamon, kezeimen és egész testemen érzem ennek valódiságát.
Valami viszont nem változott és fel sem merült bennem: a 'soha fel nem adom' érzése. Mert ez az életünk, így döntöttünk! Innentől fogva viszont nem igazán számít mennyi munka van, mert el kell végezni.
Hétvégente távol a családtól, mert a telket rendbe kell venni, készülni a munkálatokra és egyéb feladatok, melyeket csak leírni könnyű. Ezenkívül a fű nő, a természet nem vár, nincs tekintettel a többi munkára, a sajgó végtagokra és az időhiányra sem. Több mint 3 ezer négyzetméteren rengeteg feladat van amit hétről hétre akkor is el kell végezni, ha még nem lakunk ott és nincsenek állatok. Mindennel együtt csodálatos érzés. A természettől, vagyis magamtól függők. Az, hogy időben megcsinálom amit kell, felkészülök amire kell csakis rajtam múlik. Kitalálhatunk indokokat, miért nem sikerült, miért nem volt idő és a szélbe kiabálhatjuk. Ettől még nem fog megjavulni, megváltozni, elkészülni csak ha veszünk egy nagy levegőt és mi változtatunk rajta! Legalább még egy évre vagyunk az ott alvástól, de már most sokat tanultam az életről ettől a háromezer négyzetmétertől!
Aki belevág az mindenképpen felad valamit. Vagy a régi életét vagy az újat. Az áldozat valaminek a feladása valamiért cserébe. Az áldozattal energiát veszünk el, hogy valami mást tápláljunk vele.
Ezért a célra vezető úton nehezen, de szívesen áldozok.
u.i: 1 hét múlva kezdődik a külső felújítás. Tapasztalat és képmegosztásra felkészülni! :D
2013. június 20., csütörtök
Öregségek öröksége
Nem áll ám a munka, csak éppen nem a házon dolgozunk, hanem a kerten.
na jó, enyhe túlzás lenne annak nevezni, miután a májusban esett diónyi jég szépen földig gyalulta a féltve nevelgetett paradicsompalántáimat. :(
Viszont sarpo mira köszöni, jól van! Szépen nődögél, bogár kóstolgatta, de elűztük.
No. De. Most ne legyen kert.
Beszéljünk a házról. Sokan arra jobban kíváncsiak vagytok. Ugye?
Ahogyan most állunk.
Falak szépen kiszáradtak, egy helyen még kicsit nedves.
Két kőműves is látta a házat. Meg is lepődtek, hogy jó állapotban van, olcsó volt, szép lesz. Persze mikor közöltük, hogy köszönjük szépen nem kell hungarocell, sem cement, néztek...
Apró kis szösszenet, amin nagyon mosolyogtunk:
Kőműves: - Én még olyan vályog házat nem láttam, ami ne vizesedett volna! Kell bele a cement!
Husi: - Nem érzed az ellentmondást? Ha nincs benne cement, akkor...?
Kőműves: - (tücsökcirip)
Na szóval árajánlatunk van, munka hamarosan kezdődik, erről Emberem ír majd.
Ez a poszt kicsit a belsőről szólna. Vagyis, a tervekről.
Pár hete jól megrakott utánfutóval tértünk haza a Szüleimtől.
Régi bútorokat hoztunk el. Olyanokat, amikre alig egy évvel ezelőtt azt mondtam Apukámnak, hogy "minek hozdtad ide ezt a sok sz.rt." Köszönet érte Apa, hogy megtetted. :D
Sokat változik az ember egy év alatt is.
Szóval már említettem, hogy új pozdorja megy, régi fa jön. Nagyon egyszerű bútorok, de szépek lesznek, ha nekik esek. Nem tervezem "öregesen", régimódi stílusban felújítani őket. A legegyszerűbb darab fehér lesz, a többibe tervezek kisebb nagyobb csavarokat (dizájn ügyileg).
Parasztházat újítunk, aminek a külseje autentikus lesz, bútoraink bár régiek, de cseppet sem tervezem a berendezést unalmasnak. Mégis csak fiatalok vagyunk és bohók, no.
Amink van:
Ebből a szekrényből egy csodálatos metszett üveget szedtünk ki, nemsokára ez is utazik hozzánk, csak nem tudtuk volna biztonságosan elhozni
Asztal, amit anno mutattam:
Hogy mindennek mikor esek neki? Passz. Tényleg nem tudom, de így nem maradhatnak örökké. :D:D
na jó, enyhe túlzás lenne annak nevezni, miután a májusban esett diónyi jég szépen földig gyalulta a féltve nevelgetett paradicsompalántáimat. :(
Viszont sarpo mira köszöni, jól van! Szépen nődögél, bogár kóstolgatta, de elűztük.
No. De. Most ne legyen kert.
Beszéljünk a házról. Sokan arra jobban kíváncsiak vagytok. Ugye?
Ahogyan most állunk.
Falak szépen kiszáradtak, egy helyen még kicsit nedves.
Két kőműves is látta a házat. Meg is lepődtek, hogy jó állapotban van, olcsó volt, szép lesz. Persze mikor közöltük, hogy köszönjük szépen nem kell hungarocell, sem cement, néztek...
Apró kis szösszenet, amin nagyon mosolyogtunk:
Kőműves: - Én még olyan vályog házat nem láttam, ami ne vizesedett volna! Kell bele a cement!
Husi: - Nem érzed az ellentmondást? Ha nincs benne cement, akkor...?
Kőműves: - (tücsökcirip)
Na szóval árajánlatunk van, munka hamarosan kezdődik, erről Emberem ír majd.
Ez a poszt kicsit a belsőről szólna. Vagyis, a tervekről.
Pár hete jól megrakott utánfutóval tértünk haza a Szüleimtől.
Régi bútorokat hoztunk el. Olyanokat, amikre alig egy évvel ezelőtt azt mondtam Apukámnak, hogy "minek hozdtad ide ezt a sok sz.rt." Köszönet érte Apa, hogy megtetted. :D
Sokat változik az ember egy év alatt is.
Szóval már említettem, hogy új pozdorja megy, régi fa jön. Nagyon egyszerű bútorok, de szépek lesznek, ha nekik esek. Nem tervezem "öregesen", régimódi stílusban felújítani őket. A legegyszerűbb darab fehér lesz, a többibe tervezek kisebb nagyobb csavarokat (dizájn ügyileg).
Parasztházat újítunk, aminek a külseje autentikus lesz, bútoraink bár régiek, de cseppet sem tervezem a berendezést unalmasnak. Mégis csak fiatalok vagyunk és bohók, no.
Amink van:
| Összkép |
| ez egy nagyon szép mosdó szekrény lesz a fürdőbe |
| szekrény a gyerekszobába (polcos) |
| szekrény a gyerekszobába (akasztós) |
| Tükrös szekrény volt valaha. |
| Nálunk tévészekrényként újul meg |
| Komód a hálóba és a nappaliba egy könyves szekrény a sok-sok összegyűjtött okosságos könyvünkhöz |
Hogy mindennek mikor esek neki? Passz. Tényleg nem tudom, de így nem maradhatnak örökké. :D:D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
