A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tervezgetés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tervezgetés. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 20., csütörtök

Amikor az asszony feje belesajdul, avagy ... vegyük vissza az igényeket.

Többször rájöttünk már az egy év alatt arra, hogy egy parasztházba való költözéssel bizony nem vihetjük magunkkal korábbi életünket. (a kicsi, PARASZTházra gondolok, nem a 25 négyzetméterekkel bíró nemes házakra)
Persze aki parasztházat vásárol, nem a megszokottra vágyik. Valamiért változtatni akar, magán az életstílusán.

Mikor először készítettük el a mérések alapján az alaprajzot, akkor tudtuk, hogy kicsi.
Régen minek is kellett nagy? Ott volt a kert, egy hatalmas lélegzet, mikor kilépsz az ajtón és tiéd a világ.
Bent csak aludtak, mikor lement a nap beszélgettek, összebújtak, mint a nyulak az odúban. És nem hallottam időstől egyszer sem, hogy rossz lett volna a gyerekkora, még világháborút megélttel sem.

Ma?
240 négyzetméter nem elég, kell gardrób is a sok ruhának, 40 négyzetméteres gyerekszoba, ahol a gyerekek 2 négyzetméteren játszanak, mert a sok műanyag vackuktól nem férnek, és még sorolhatnám.

Nálunk is így van. Nem vagyok én különb, mint más, csak szeretnék az lenni...

Egy évvel ezelőtt léptünk ezért.
És most, ahogyan közeledik a költözés, ismét lépnem kell egy nagyot.
Nem férünk be a házba úgy, ahogyan most vagyunk.
És nyilván nem az emberekből kell lefaragnunk. :D

Lefaragunk a ruhákból, játékokból, hasznavehetetlen, kirakommertolyanjólmutat dolgokból.
Nem lehet 3 méteres konyhám, mert csak 180 cm-nek van hely, de sok embert vendégül láthatok. Nem lehet nagy sarokkanapém, mert nem fér be, de tervezhetek sajátot.
Nem lesz nagy épített előszobafalam, mindent elnyelő szekrényekkel, de lesz karos ládám, amibe elfér az aktuális cipőkészlet.

Szóval 70 négyzetméterem van, és leizzadtam, míg elterveztem a berendezést.
De amíg izzadtam, csiszolódtam, levedlettem a felesleges dolgokat, és tiszta lappal indulok, mert a Ház folyton tanít, megmutatja nekem, hogyan éljek jól benne. És tudom, hogy ez csak előnyünkre válik.

Ez az alap



2013. február 17., vasárnap

A tervezgetés és a valóság

Negyedik bejegyzésem:


Amilyen erősen ragaszkodtunk bizonyos dolgokhoz a felújítással és a házzal kapcsolatban, olyan könnyedén engedtük el őket, ahogy távolodtunk a tervező asztaltól és közeledtünk a megvalósításhoz.
Azt is mondhatnám, hogy néhány vágyunkat – legalább egy időre – félretettük. Azokat, amik nélkül még kényelmesen el tudjuk fogadni leendő otthonunk és tudunk majd ott élni. De be kell látnom, hogy jó pár dolog ezek közül csak papíron működött. A maradékot pedig akkor fogjuk megvalósítani, ha már nem tudjuk hova tenni a pénzünket…
A ház az elején olyan szinten nem felelt meg igényeinknek, hogy ha lett volna egy varázspálcánk, rá se lehetne ismerni. Ehhez képest ma már semmilyen átalakító munkálatot nem tervezünk, ami bontással jár! (kivéve egy kis fürdőszoba ablakot) Inkább falakat fogunk építeni, ajtókat fogunk ablakosítani. Ahogy megismertük a házat úgy vettük észre a praktikusságait.
Ezek mellett legelső célunk a házzal kapcsolatban az, hogy minél hamarabb beköltözhető legyen és ha már ott élünk, jobban tudunk dolgozni a házon.
Megtanultam, hogy mielőtt valamit átalakítanék, azért nem árt megismerni az eredeti formáját, hátha jó úgy ahogy van. Mi meg úgy nekiestünk volna az átalakításoknak, hogy még egy napot sem éltünk előtte a házban. pfff

Husi