A következő címkéjű bejegyzések mutatása: áldozat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: áldozat. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 20., csütörtök

Amikor az asszony feje belesajdul, avagy ... vegyük vissza az igényeket.

Többször rájöttünk már az egy év alatt arra, hogy egy parasztházba való költözéssel bizony nem vihetjük magunkkal korábbi életünket. (a kicsi, PARASZTházra gondolok, nem a 25 négyzetméterekkel bíró nemes házakra)
Persze aki parasztházat vásárol, nem a megszokottra vágyik. Valamiért változtatni akar, magán az életstílusán.

Mikor először készítettük el a mérések alapján az alaprajzot, akkor tudtuk, hogy kicsi.
Régen minek is kellett nagy? Ott volt a kert, egy hatalmas lélegzet, mikor kilépsz az ajtón és tiéd a világ.
Bent csak aludtak, mikor lement a nap beszélgettek, összebújtak, mint a nyulak az odúban. És nem hallottam időstől egyszer sem, hogy rossz lett volna a gyerekkora, még világháborút megélttel sem.

Ma?
240 négyzetméter nem elég, kell gardrób is a sok ruhának, 40 négyzetméteres gyerekszoba, ahol a gyerekek 2 négyzetméteren játszanak, mert a sok műanyag vackuktól nem férnek, és még sorolhatnám.

Nálunk is így van. Nem vagyok én különb, mint más, csak szeretnék az lenni...

Egy évvel ezelőtt léptünk ezért.
És most, ahogyan közeledik a költözés, ismét lépnem kell egy nagyot.
Nem férünk be a házba úgy, ahogyan most vagyunk.
És nyilván nem az emberekből kell lefaragnunk. :D

Lefaragunk a ruhákból, játékokból, hasznavehetetlen, kirakommertolyanjólmutat dolgokból.
Nem lehet 3 méteres konyhám, mert csak 180 cm-nek van hely, de sok embert vendégül láthatok. Nem lehet nagy sarokkanapém, mert nem fér be, de tervezhetek sajátot.
Nem lesz nagy épített előszobafalam, mindent elnyelő szekrényekkel, de lesz karos ládám, amibe elfér az aktuális cipőkészlet.

Szóval 70 négyzetméterem van, és leizzadtam, míg elterveztem a berendezést.
De amíg izzadtam, csiszolódtam, levedlettem a felesleges dolgokat, és tiszta lappal indulok, mert a Ház folyton tanít, megmutatja nekem, hogyan éljek jól benne. És tudom, hogy ez csak előnyünkre válik.

Ez az alap



2013. június 30., vasárnap

Áldozatok

Az elején bele sem gondoltam, hányféle áldozatot kell majd hozni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a saját házhoz, kertészkedéshez, állattartáshoz. A természethez.
Minden látogatótól megkaptam, mennyi munka van még ott. Olyan sokszor és annyi embertől hallottam, kicsit meg is ijedtem ettől az egésztől. Ezen a ponton még nem volt tapasztalatom a munkával kapcsolatban. Most már elmondhatom, hogy nem csak tudom, de a saját hátamon, derekamon, kezeimen és egész testemen érzem ennek valódiságát.
Valami viszont nem változott és fel sem merült bennem: a 'soha fel nem adom' érzése. Mert ez az életünk, így döntöttünk! Innentől fogva viszont nem igazán számít mennyi munka van, mert el kell végezni.
Hétvégente távol a családtól, mert a telket rendbe kell venni, készülni a munkálatokra és egyéb feladatok, melyeket csak leírni könnyű. Ezenkívül a fű nő, a természet nem vár, nincs tekintettel a többi munkára, a sajgó végtagokra és az időhiányra sem. Több mint 3 ezer négyzetméteren rengeteg feladat van amit hétről hétre akkor is el kell végezni, ha még nem lakunk ott és nincsenek állatok. Mindennel együtt csodálatos érzés. A természettől, vagyis magamtól függők. Az, hogy időben megcsinálom amit kell, felkészülök amire kell csakis rajtam múlik. Kitalálhatunk indokokat, miért nem sikerült, miért nem volt idő és a szélbe kiabálhatjuk. Ettől még nem fog megjavulni, megváltozni, elkészülni csak ha veszünk egy nagy levegőt és mi változtatunk rajta! Legalább még egy évre vagyunk az ott alvástól, de már most sokat tanultam az életről ettől a háromezer  négyzetmétertől!
Aki belevág az mindenképpen felad valamit. Vagy a régi életét vagy az újat. Az áldozat valaminek a feladása valamiért cserébe. Az áldozattal energiát veszünk el, hogy valami mást tápláljunk vele.
Ezért a célra vezető úton nehezen, de szívesen áldozok.

u.i: 1 hét múlva kezdődik a külső felújítás. Tapasztalat és képmegosztásra felkészülni! :D