Felújítás

Annyi minden történt az elmúlt két hét alatt, mégis megpróbálom belesűríteni egy giga bejegyzésbe, mellőzve a sallangokat:

Az előkészületek:

Ha nem is a teljes munkát vállalja az ember, de az előkészületeket mindenképpen érdemes saját magának megcsinálnia.

-        - Egyrészt mert pénzt spórol vele. (az árat az előtt kell megbeszélni, mielőtt közölnénk, hogy mi csináljuk az előkészületeket, így utólag semmiképpen nem tudják majd mondani, hogy azt már lefogták)

-         - Nálunk előjött az előkészület alatt olyan hiba, aminek az okát még a statikus is félremagyarázta, így időben fel tudtunk készülni az OK kijavítására.

-         - Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban beletesszük a két kezünk munkáját a házba, aminek manapság már nem adunk olyan nagy hangsúlyt.

Vakolatbontásnál ne tévesszen meg senkit, hogy sok helyről szinte magától leesik a vakolat. Ez nem garantálja, hogy mindenhol ilyen könnyű dolgunk lesz. Ha be van rabic / dróthálózva akkor főleg nehézkes munkára kell készülnünk. Nekünk nagyon sokat segített egy vésőgép, amit 20 ezerért már megvehet az ember, de ha egyébként nem használjuk ki, érdemesebb bérelni pár ezresért és az ipari minőséget nyújt. (nem kell 10 percenként 20 perces pihenőt tartani a gép melegedése miatt) De ezzel a géppel is megvolt a vakolatverés 2 nap alatt egy durván 70 m2 es belterületű házon.

Ez az a hiba, amiről már írtam. Szinte az összes vályogházas hiba amivel találkoztam a víz miatt volt. Itt sincs ez másképp. Amint a képeken látható a tető oldalán lefolyó víz nem a csatornában landolt, hanem egy pontra gyűlt össze a ház sarkában (nagyon veszélyes!) és tette a dolgát, vagyis utat tört magának, gyengítette a talajt. Ha bárki hasonló repedést talál, egy vízmérték segítségével könnyen ellenőrizheti, mi újság. Na, nem mintha a vályogházaknál minden vízszintben és „vízfüggőlegességben” lenne, de azért egy nagyobb eltérés talán már nem csak az építők „hibája”.

Ezt a hibát úgy orvosoltuk, hogy kiástunk a saroknál mindkét irányban 1 métert, bő fél méter mélyen (talajvíz már meg is jelent), minimálisan aláástunk az alapnak egy 10 cm-t (ott az alap alja és a 70 éves ház köszöni, jól van) és kiöntöttük hígabb betonnal, hogy befolyjon mindenhova. Azt hiszem alátalpalásnak hívják. Filléres megoldás, de talán elegendő, és nincs túlbonyolítva. Ezt a folyamatot nem szabad egyszerre nagy területen (szerintem legfeljebb 1-2 méter) elvégezni, mert megcsúszhat a fal.

Amit még észrevettem a vakolatverésnél, hogy a vályogról sokkal könnyebben válik le a vakolat, mint a tégláról. Tehát ha van tégla is a házban, akkor a vésőgép szinte nélkülözhetetlen.

Az előkészületekhez sorolom még az új vakolat idő előtti kipróbálását, amit én sajnos kihagytam. Mivel szerettem volna vakolni? 3 rész homok, egy rész mész és valamennyi minimális cement. (1 m3 homok, 1/3 m3 mész és 50 kg cement) Ehelyett milyen arányban voltak? Csak sejtéseim vannak…

Keverővel nehéz kiszámolni az arányokat és az ember fejét teledumálják olyanokkal, hogy a sok mésztől megrepedezik majd a vakolat, stb. Ha előtte kipróbálom akkor mutogathattam volna a falra, hogy nézzétek tibókák, ott van a falon már megszáradva és nem repedezett meg, ilyet szeretnék! De ezt nem tudtam megtenni, mert nem próbáltam ki előtte. Nagyon nem lehet rossz, mert porózus maradt. Tehát körömmel meg tudom kaparni. Így talán valóban engedi majd a párát is távozni a vályogból.

Ha már itt járok, érdemes megjegyezni, hogy semmi esetre sem érdemes elkapkodni a vakolást. Úgy értem, hogy a rétegek között időt kell adni a száradásnak, mert a sok „jó tanács” ellenére mégis repedezett lett a fal. Kiderült, hogy a vakolat 3 cm vastagság alatt vakolat, felette valami teljesen más. Ha az új simító réteget a még meg nem száradt vastag vakolatra visszük fel (ami valószínűleg fog repedezni a vastagsága miatt, még ha 3 centi alatt is maradunk) akkor a vastag vakolat meg fogja a vékony fedő vakolatot is repeszteni. Szerintem még ezzel a mészhabarccsal, amit fentebb említettem, körbe fogom „glettelni” az egész házat.

A porózusság miatt jobb, ha nem élünk az éles sarkokkal. Folyamatosan (már a munkák alatt is) töredeznek le és javítgatni kell őket. Ebből gondolom, hogy régen is pont ezért voltak „kerek sarkok”. Én jobban is szeretnék (szerettem volna!) kerek, természetes sarkokat, de ezúttal a gyengébbik nem erősebbnek bizonyult.

Az előkészületes részt a tervezés fontosságával zárom. Olyan többletmunkák jönnek be, amikkel nem lehet számolni. (hibás sarok kijavítása, onnan a felesleges föld elhordása) Ha az ember kőművesekkel csinálja, nem csak az ideje de a pénze is bánja. Ha nem jól osztja be az idejét akkor még több ideje és pénze bánja.

Ha lehetőségünk van esőben megfigyelni kedvenc házunkat, akkor fogjunk egy esernyőt és járjuk jó párszor körbe. Kezdjük a tetőnél kívül, nézzük meg a cserepeknél (különösen a kémény körül), az oromhoz közel (ahol a fal merőleges a tetőre és a tetőig megy) na meg persze a csatornát. A csatorna jó dolog, de csak ha jól működik. Ha van benne valahol egy hiba, ahol a már összegyűlt víz ki tud folyni, akkor ott koncentráltan rongálja az alapot, falat. Ezt nagyon hamar (nem hetek, inkább napok vagy órák kérdése alatt) ki kell javítani! A padlás is beszédes lehet esőben. A csatorna kifolyó nyílásától szabad az út a víznek? Minél messzebbre elvezeti a vizet a háztól, annál jobb.

A víz miatt volt még egy nagy hibánk, ami miatt nagyobb baj is lehetett volna. Azt már a vásárlásnál észrevettük, hogy a tornác a közepénél medenceszerűen meg van süllyedve. Tudtam én, hogy ki kell javítani, mert vizesedik tőle a fal, de arra nem számoltam, hogy a tartóoszlopok jobban károsodnak. A vályogházak alapja ha van nekik inkább terméskő. Ezekbe a kövekbe befolyik a víz/megszívják magukat vízzel és egy-két fagy szépen elaprózza őket. Tartanak úgy is, csak hajlamosabbak oldalra kimászni az oszlop és az alap alja között. Ez történt nálunk is, miután lebontottuk a tornác szélét. Lélegzet eláll, 2-3 ima, majd jöhetett is a zsalu és a beton. Hosszú távon arra az oldalra is kerül egy 15-20 cm vastag lábazat, bevasalva, odavasalva a tornác többi részéhez.

Amit még a felújításról és egyéb szakmunkát igénylő dologról tudni érdemes. Ne higgyük el Tibókának, ha azt mondja, útban vagyunk és jobb lenne mindkettőnknek, ha nem lennénk ott, mert biztos egy-két dologra úgy kell néha felhívni a figyelmüket. Az esetek többségénél gyorsabban megy a munka, ha a tulajdonos a közelben ólálkodik és figyeli a folyamatokat. (még szép, hogy nem szeretik, ha ott van az ember) Egy idő után hajlamosak lehetnek nem úgy dolgozni, mintha a sajátjukat csinálnák. Sőt, egy idő után az ember a sajátját is hajlamos elnagyolni. (tapasztalat) Olyankor jól jön egy-két jó szó az ügy érdekében. (nincs kedvük 1 cserép miatt lemászni a tetőről és feltesznek valami szart, esetleg nem oda valót, stb.)

Zárszóként elvarrnám a vízvédelem szálait, amit a felújítás alatt hímeztünk. Összegezve, a fentről jövő víz támadását az új kéménnyel, a kéménygallérral, az orom kijavításával, a csatorna kijavításával, a már meglévő hibák okainak megszüntetésével, a tornác kijavításával megszüntettük. A víz föntről jön, mi összegyűjtjük és elfolyatjuk a háztól jó messzire. De ez a víz alulról is támad. A homok a kapilláris hatás miatt felszívja a vizet és kipárologtatja a felszínén. (doh szag, párás levegő, penész) Ennek megakadályozása elméletileg nem nehéz, gyakorlatilag nem olyan drága, ha jókor csináljuk (nem kész háznál), de sok munkával jár.  A kapilláris hatást megszüntethetjük, ha a felső homok réteget kicseréljük kavics rétegre. Fontos, hogy osztályozott kavics legyen, mert a sóderben vannak homokszemcsék és ott is érvényes valamennyire ez a hatás. Mi 4-8 as (mm) kavicsot vettünk és abból tettük a tornác betonja alá 30 cm-t. Erre ment rá a beton. Tapasztalatokról évek múlva tudunk beszámolni, ha csont száraz lesz a ház. (vagy nem :D)
Ezt a formációt fogjuk követni bent is. A felső 30-40 cm réteget levesszük és helyére ez a 4-8 -as kavics kerül majd. Erre jönnek rá a párnafák. Na de mindent a maga idejében!

Még egy kis kiegészítés: szerintem nem mindegy, meddig tart a tornác és a padló szintje.
Legyen itt egy kis magyarázat képekkel, majd két kép a házról:

Paraszt wellness ...

Fő a reggeli kávé. :D:D

Holnap képek, és beszámoló Husival. Csak itt, csak Nektek. XD

Folytatás...

Tegnap is rengeteget haladtak embereink.
Délután kijutottam én is. Nagyon jó érzés volt. Gyönyörűnek látom a házat. Eddig is tudtam, hogy óriási szépség lakozik benne a vakolat alatt, de napról napra szebbet és szebbet mutat.

Tehát a második napon itt tartunk. Teljesség igénye nélkül, Emberem ha megpihen pár nap után, ír egy szakmai összefoglalót is.

Még tegnap lebontották a hátsó kéményt, a másikat pedig újra húzták padlástól. Kapott csinos kis kupolát, ami igazság szerint nem sok mindenre  jó, ellenben szép. :D:D Máris szebben mutat a tető. Nekem legalábbis, de mondom, baromi elfogult vagyok.

A vakolással is szépen haladnak. Ez még csak a durva réteg, holnap jön a simítás.

Berakták az ablakokat is.

Nagyon szép fényes a hozzá tartozó szoba. Kicsit féltem, hogy homály lesz, de nem. Már látom a töménytelen orchideát a belső párkányon. 

Belülről

Elkezdtük kiásni a tornácot alapig, hogy osztályozott kaviccsal töltsék fel. Ember majd erről is ír bővebben. Isteni fekete földet lapátoltak ki. Vannak vele terveim....

De hogy ne menjen simán, történt valami, amitől az a bizonyos zabszem egyikőnk féltett árnyékos helyére sem fért volna be. Elkezdtük szétbontani az oszlopok alatti "alapot". Terméskőn állt az egész, és ahogy a csákánnyal hozzáértek, úgy mállott szét, mint a pernye. Két adag beton rögtön rendelt.

Én messziről néztem az eseményeket, kordában tartottam a kölköket.

Ezt a képet még én lőttem, itt kezdődött

Ezt meg már Husi. Lazán lebeg a fél oszlop a levegőben

Aztán már csak imádkoztunk, hogy tartson ki, amíg meghúz, és hogy éjszaka senki ne gondolja azt, milyen príma kis tüzelőanyagot talált. :S

Tudtuk, hogy a tornác bajos, mert úgy meg volt süllyedve, hogy valóságos medencét képezett. Ettől vizesedett a vályogfal, és szivárgott az oszlophoz is. Na meg persze a tornác burkolata nem a fal alapjáig van, hanem elfedte az első alapra épülő téglasort és egy sor vályogot is. Ez is szivacsként működött. Mivel elég magas a belvíz, ott pangott a víz, majd párszor megfagyott, és ez lett az eredménye. 

A tornácot már úgy csináljuk, hogy alap alatt pár centivel lesz a szint.

Ez olyan női nyelven és ésszel leírt dolog, Ember majd jön az értelmesebb magyarázatokkal. 

Elkezdődött ...

Tudom, hogy vannak páran, akik kíváncsian várják a felújítást és a beszámolót.
Nos, már benne vagyunk jócskán, de szakmai beszámolóval csak jó egy hét múlva szolgálhatunk, mert Husikám reggeltől estig a háznál van.
Addig be kell érnetek szakmaiatlan Pöcökkel, mert nem bírom ki, hogy ne írjak pár sort, és ne mutassam meg a jelenlegi állapotokat.

Először is helyet kellett csinálnunk a tömánytelen mennyiségű (9 t :O) osztályozott kavicsnak. Azért e tetemes mennyiség, mert ez összesen volt 40 ezer pénz, ebből csak 10 volt a kavics, többi a szállítás. Szóval kavics kell még úgy is, így rendeltünk belőle egy teli puttonnyal. :D

Na szóval, volt a ház mögött egy félbe hagyott alap építve, ezt takarítottuk ki.
Ilyen volt:

menthetetlen fa is ment

Ilyen lett:

Megtöltve:

A homok is megérkezett, tibókának kicsit rossz a szemmértéke.

Majd a ház falánál lévő, amúgy is bontásra szoruló kis pecut lebontottuk. Nem én, mert a gyerekek nem voltak el nélkülem. Én otthon voltam, amíg Husika bontotta... anyóssal! Így kell ezt csinálni lányok. :D:D Na de ugye milyen ügyesek voltak? Csak a ház falától egy méterre tisztították meg, mert előző lakók nagy betonosok voltak. Több sitt volt ott, mint amennyi látszott. Így is egy napjuk ment rá.

Aztán jöhetett a vakolatverés.
A fal tökéletes állapotban van. Még mi is meglepődtünk, mennyire. Az istálló jobb kis ablakának sarkában van egy  repedés. Annak oka, hogy az eresz felette olyan 20 cm-vel rövidebb. Ezt orvosoltuk.

Na szóval ez van most.

Én már 4 napja csak képeken tudom nyomon követni, hogyan is alakul, de így is döbbenetes! Már alig várom, hogy találkozhassunk személyesen is.

ronda gázcsőnek annyi lesz

Áldozatok

Az elején bele sem gondoltam, hányféle áldozatot kell majd hozni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a saját házhoz, kertészkedéshez, állattartáshoz. A természethez.
Minden látogatótól megkaptam, mennyi munka van még ott. Olyan sokszor és annyi embertől hallottam, kicsit meg is ijedtem ettől az egésztől. Ezen a ponton még nem volt tapasztalatom a munkával kapcsolatban. Most már elmondhatom, hogy nem csak tudom, de a saját hátamon, derekamon, kezeimen és egész testemen érzem ennek valódiságát.
Valami viszont nem változott és fel sem merült bennem: a 'soha fel nem adom' érzése. Mert ez az életünk, így döntöttünk! Innentől fogva viszont nem igazán számít mennyi munka van, mert el kell végezni.
Hétvégente távol a családtól, mert a telket rendbe kell venni, készülni a munkálatokra és egyéb feladatok, melyeket csak leírni könnyű. Ezenkívül a fű nő, a természet nem vár, nincs tekintettel a többi munkára, a sajgó végtagokra és az időhiányra sem. Több mint 3 ezer négyzetméteren rengeteg feladat van amit hétről hétre akkor is el kell végezni, ha még nem lakunk ott és nincsenek állatok. Mindennel együtt csodálatos érzés. A természettől, vagyis magamtól függők. Az, hogy időben megcsinálom amit kell, felkészülök amire kell csakis rajtam múlik. Kitalálhatunk indokokat, miért nem sikerült, miért nem volt idő és a szélbe kiabálhatjuk. Ettől még nem fog megjavulni, megváltozni, elkészülni csak ha veszünk egy nagy levegőt és mi változtatunk rajta! Legalább még egy évre vagyunk az ott alvástól, de már most sokat tanultam az életről ettől a háromezer  négyzetmétertől!
Aki belevág az mindenképpen felad valamit. Vagy a régi életét vagy az újat. Az áldozat valaminek a feladása valamiért cserébe. Az áldozattal energiát veszünk el, hogy valami mást tápláljunk vele.
Ezért a célra vezető úton nehezen, de szívesen áldozok.

u.i: 1 hét múlva kezdődik a külső felújítás. Tapasztalat és képmegosztásra felkészülni! :D

Öregségek öröksége

Nem áll ám a munka, csak éppen nem a házon dolgozunk, hanem a kerten.
na jó, enyhe túlzás lenne annak nevezni, miután a májusban esett diónyi jég szépen földig gyalulta a féltve nevelgetett paradicsompalántáimat. :(
Viszont sarpo mira köszöni, jól van! Szépen nődögél, bogár kóstolgatta, de elűztük.

No. De. Most ne legyen kert.
Beszéljünk a házról. Sokan arra jobban kíváncsiak vagytok. Ugye?

Ahogyan most állunk.
Falak szépen kiszáradtak, egy helyen még kicsit nedves.

Két kőműves is látta a házat. Meg is lepődtek, hogy jó állapotban van, olcsó volt, szép lesz. Persze mikor közöltük, hogy köszönjük szépen nem kell hungarocell, sem cement, néztek...

Apró kis szösszenet, amin nagyon mosolyogtunk:

Kőműves: - Én még olyan vályog házat nem láttam, ami ne vizesedett volna! Kell bele a cement!
Husi: - Nem érzed az ellentmondást? Ha nincs benne cement, akkor...?
Kőműves: -  (tücsökcirip)

Na szóval árajánlatunk van, munka hamarosan kezdődik, erről Emberem ír majd.

Ez a poszt kicsit a belsőről szólna. Vagyis, a tervekről.
Pár hete jól megrakott utánfutóval tértünk haza a Szüleimtől.
Régi bútorokat hoztunk el. Olyanokat, amikre alig egy évvel ezelőtt azt mondtam Apukámnak, hogy "minek hozdtad ide ezt a sok sz.rt." Köszönet érte Apa, hogy megtetted. :D
Sokat változik az ember egy év alatt is.

Szóval már  említettem, hogy új pozdorja megy, régi fa jön. Nagyon egyszerű bútorok, de szépek lesznek, ha nekik esek. Nem tervezem "öregesen", régimódi stílusban felújítani őket. A legegyszerűbb darab fehér lesz, a többibe tervezek kisebb nagyobb csavarokat (dizájn ügyileg).

Parasztházat újítunk, aminek a külseje autentikus lesz, bútoraink bár régiek, de cseppet sem tervezem a berendezést unalmasnak. Mégis csak fiatalok vagyunk és bohók, no.

Amink van:

Összkép

ez egy nagyon szép mosdó szekrény lesz a fürdőbe

szekrény a gyerekszobába (polcos)

 Ebből a szekrényből egy csodálatos metszett üveget szedtünk ki, nemsokára ez is utazik hozzánk, csak nem tudtuk volna biztonságosan elhozni

szekrény a gyerekszobába (akasztós)

 Asztal, amit anno mutattam:

Tükrös szekrény volt valaha. 

Nálunk tévészekrényként újul meg

Komód a hálóba és a nappaliba egy könyves szekrény a sok-sok összegyűjtött okosságos könyvünkhöz 

Hogy mindennek mikor esek neki? Passz. Tényleg nem tudom, de így nem maradhatnak örökké. :D:D

Ember tervez...

Ismeri mindenki ezt a bölcseletet, ugye?
Mi is gyakran találkoztunk vele. Különösen mostanában.

Régóta készülök erre a bejegyzésre, és hát, a kertről lenne szó.

Kezdődött azzal, hogy a tél folyamán könyvek bújásával, neten lógással elkészítettem a saját kert tervünket. Majd tavasszal magokat szereztem. Sikerült jó minőségüeket is beszereznem bio gazdaságokból, ökofalvakból (köszönöm Dorka, na meg Krisna völgy :D) , keveredett közé pár tacskós is jobb híján.

Na de a lényeg, hogy teljesen felvértezve tudással és magokkal eljött a nagy nap! Vetni kell.

Szántatásról lemaradtunk, tavasszal az elhúzódó tél miatt nem vállaltak, később már a sok munka miatt. És mekkora szerencse!!

Husi felásott egy kis részt egy szombati napon. Másnap pedig fogtuk a családot, kapát, gereblyét, és nekiindultunk.
Mikor a gereblye visszapattant a megkövesedett, ásólenyomatba összetömörödött, betonná száradt földön, még bizakodó voltam, és kaptam a kapát. Nem jött be. A végén csákánnyal törtem a földet, hogy legalább a dughagymát elnyomhassam. Esély nem volt magokra.

Hazajöttünk, és törtünk a fejünk. Már régóta visszatérő olvasói vagyunk a permablognak, itt találtunk megoldást. Lasagna ágyás. Karton beszerez,széna is van, jöhet az ágyás. Egy délelőttbe telt a két kis ágyás elkészítése.

Nekünk maga a takarás nagyon bejött, de szerintem ez a fajta ágyás túl van bonyolítva.
Készítettünk egy másfajta ágyást mellé. Egyszerűen nagyjából megkapáltam, inkább a nagyobb gyomot, és a HázUra által kaszált fűvel beterítettem. Jól belocsoltuk, és pihent 3 napot.  A harmadik nap után a föld még mindig nedves volt alatta, hiába kapott a felásott rész is esőt, az újra betömörödött. Ekkor jöttek az én nagy gonddal nevelgetett palántáim, és nekiálltam.
Azt a földet, amit 3 napja kapálni alig bírtam, ásni 10 cm mélyre lehetett nagy nehezen, azt most kis kézi ásóval simán fellazítottam. A föld omlós, nyirkos, porhanyós volt alatta. Hihetetlen, komolyan mondom. Nehezen hittem el, de sikerült. Nem kellett szántatni, boronálni, sőt ásózni sem. Kapálni is csak nagyjából.

Ebbe ültettem el a palántákat. Bevallom félve mentem ki pár nap eltetltével. Vajon megmaradtak, nem dőltek el, vagy aszódtak szárított palántává. Nem! Élnek, virulnak, köszönik szépen nagyon jól vannak, és locsolni sem kellett őket! Majd kéthete a  föld nyirkos, porhanyós, giliszták járkálna a mulcs alatt, és teszik a dolgukat.

Hoztam pár képet.
Most még nagyon nehéz megkülömböztetni, hogy gaz e , vagy valamiféle veteményes, de nem kell sok idő, hogy láthatóvá váljanak.
 Azóta készült egy csalán borításos ágyás is. Tápanyag miatt nagyon jó, de utólagos tapasztalat, hogy nem árt szénát, vagy kaszálékot keverni bele, mert nem tartja olyan jól a nedvességet. Jah és a takarás egyáltalán nem vastag. Sok helyen 15 cm olvastam a gyomok miatt. Tény, hogy áttör egy két gyom, de azért annyit már csak dolgozzunk, hogy kiszedjük őket, nem? :D:D

Jobbról balra: lasagna, sima füves mindenféle, csalán mulcs

sarpo mira átküzdötte magát a betonkemény földön

a hagyma levelein is látszik a küzdelem

virulnak a palánták

kicsi palánta is gyökeret vert

levendula is jól van

lestyán egyenesen remekül

Nyílászárók

Hozzáírok egy-két kiegészítést az ablakos témához, férfiszemmel:

Pöcköm bejegyzéséből gyönyörűen érezni, hogy nem kell feltétlenül - és ész nélkül - kikapni a régit és berakni az új ablakot. Nem csak ár szempontjából előnyösebb felújítani, de sok rejtett vesződségtől is megmentheti az embert az ó védelme. Vályogházaknál (mint utólag kiderült) sokszor az ablak/ajtó keret tartja a fölötte lévő súlyt. Főleg, ha redőnyös az ablak. Beláthatatlan következményekkel járhat egy nyílászáró kivétele, szóval csak akkor kezdjünk bele, ha megvan bennünk vagy mellettünk a szakképzettség és muszáj. :)
Természetesen ha lesznek új ablakok olyan ablakok helyett amiket nem érdemes megmenteni, vagy ha majd az ajtó helyére ablakot szeretnénk, azokat is hőszigetelt üvegekkel és fa kerettel fogjuk készíttetni.
Egyébként a felújítást a fiúk félig a műhelyükben végezték, félig helyben. A zárakat vagy kicserélték vagy beállították. Minden pöccre megy.

A páramozgástól egy kicsit tartottam. A szigetelésekkel úgy gondoltam nem lesz megfelelő a szellőzés. Szerencsére a kéményekre most semmi nincs kötve (talán már említettem), egyelőre minimális szívó erővel gondoskodnak a megfelelő páramozgásról. Volt olyan időszak, hogy egy hétig nem tudtunk szellőztetni, de az ablakokon egy csepp pára nem volt! (ha sok időt töltünk a házban másnapra látható egy kevés pára az ablakokon, de - gondolom - a kéményeknek köszönhetően lassan de állandó jelleggel távoznak.

Az egyik kéményt később is valami hasonló páraelszívónak szeretnénk megtartani. Ingyen van, hiszen nem kell hozzá elektromosság, csak a magasságkülönbség működteti. (minél nagyobb a távolság a kémény teteje és a házban való lyuk között, és minél szélesebb a kémény, annál nagyobb lesz a huzat, az állandó elszívás a házból)
Nem kell valami óriási szívóerőre gondolni, tekintve, hogy 14 cm es a belső átmérője, de azért az öngyújtó lángját szépen behúzza. Ez a gyenge szívás pedig napi 24 órában megy és teljesen ingyen!

Persze ha fűtjük majd a házat, akkor kellemetlen lehet a kéményen (szellőzőcsövön) távozó meleg, de éppen ezért akarom majd egészen a talajig levezetni ezt a bizonyos nyílást. (ott a leghidegebb a levegő, azért nem olyan kár, mintha 2 méter magasságból szívja ki a meleg levegőt)

Számolás ide, szakmeber oda, a gyakorlat és a tapasztalat azt mutatja, hogy egy ilyen kémény képes elvezetni a házban keletkezett párát.A vályogházban pedig keletkezik, nem kell hozzá emberi jelenlét. (talaj felől, falak alsó részéből)
Az egyenletben ugyan nincs még benne az ember, pedig mi aztán termeljük a párát rendesen, de az emberrel együtt járó szellőztetés sincs! Ha nincs kémény, vagy kevés lesz az egy kémény, akkor bővíthető/helyettesíthető a "rendszer" csövekkel is.

Vannak még passzív házak megvalósításából kölcsönvett terveim fűtésre, hűtésre, de ezeket majd később, ha tapasztalatom is lesz róla. (vagy legalább a megvalósítási szakaszban lesz)
Addig is mindennemű tanácsot, javítás és ötletet szívesen veszünk!

Őrizd a régit!

Amikor még nem volt miénk a ház, és az új házakhoz szokott statikus, aki nagyon nem akarta megérteni, hogy miért akarunk mindenképpen vályogházat venni, ő is igen nagy tisztelettel és tátott szájjal ájuldozott a nyílászáróink előtt.
Közel hatvan éves ablakok és ajtók.
Nem ette szú, nem vetemedett, nem korhadt. Ráadásul 100 százalékig egy helybéli mesterember keze alatt készült,és érezni rajta a szeretetet és törődést.
Meg sem fordult a fejünkben az ablakcsere, maximum kapnak egy szigetelést. De annak örültünk a legjobban, amikor a közelben találtunk egy olyan céget, akik régi ablakok felújításával foglalkozik (én pl. nem tudtam, hogy csinálnak ilyet. :S).
Nem kezelést, festést értek ez alatt, hanem azt, hogy a külső szárnyak ablakai hőszigetelt üveget kapnak (tudom, hogy kicsit kirí a rusztikus parasztház elképzelésünkből, de a falak nád szigetelését nem vállaljuk be, esetleg a hátsó falon, a meleget mégis bent szerettük volna tartani), a tokba igazítják, és még szigetelik is őket, hogy ne legyen rés a tok és a keret között.

Ezen kívül a bejárati ajtónkban kicserélték a szimpla fabetéteket 2 rétegű bélelt fabetétre, ez is hőszigetelt üveget kapott és a tokba igazították. Hát nem gyönyörűséges??

Kívülről is határozottan látszik, hogy új rajta valami. Sokan azt hitték, ablakot cseréltünk, pedig nem. Csak újra becsessé vált a régi, és kapott egy kis törődést.
A festéssel várunk a jobb időre.

Pöcök

Mindig vezet valaki...

Egy szerencsés véletlen alkalmával megismerkedhettem Teodórával, aki Gyűrűfűn él.
Már be is szereztem a Tündérkamrájukból a vetéshez még hiányzó magokat.
Ezen kívül a blogján sok hasznos dologgal találkozhatunk, nézzetek körül!

Ami nagyon-nagyon megörvendeztetett, és már az asztalomon lapul olvasásra várva az a Biofüzetek című sorozat. Nagyon hasznos olvasmány biokertészeknek. 31 témakört dolgoz fel ezzel kapcsolatban.

Letöltési linkeket itt találtok.
Én ezt a linket választottam, innen egyben lejön, kb 10 mp után már tölt is. Már csak nyomtatni és olvasni kell.
 Na és persze megfogadni a tanácsokat. :D

Ez úton is köszönjük Pap Jánosnak, na és persze Neked Teodóra. :D:D

Kertterv 3

Tudom, hogy még adós vagyok a vetési rendemmel, de ez most jutott eszembe, így bejegyzem. :D

Nos.
Ugye fontos, hogy teljesen vegyszermentesen kertészkedjünk.

Hagyományosan kertészkedő családból származom, így az én szememben egy kósza gyom halálos ellenség ... volt. Vagyis most sem szeretném, hogy elölje a gaz a szépen felnevelgetett növénykéimet, de kicsit merészebbet gondoltam.
 Az elején mindenképpen szántatni akartam az első vetés előtt. Ez első és utolsó alkalom lett volna, de miután egy látogatás során jól bejártam a telket (vizslattam a "gyomot", hogy miről árulkodik nekem a földről), nem találtam olyan növényt, ami veszélyes lenne bármilyen palántára vagy magra, ugyanis földön kúszók vannak csak. A telek két szélén vannak magasra növő növények, nem tudtuk még azonosítani, de véleményem szerint azok sem veszélyesek, így nagyon bátor leszek, és egy kis szénával való mulcsozás után belevágok /belevetek. :D Sajnos elmaradt a tél előtti előkészítés, mert szerződés csak januárban lett. Viszont feltankoltam spanótból, még fekete nadálytövet és mustárt kell szereznem.

Egyenlőre még csak téli képek a kertről, de itt is látszik, hogy (remélem) nincs veszély.

Pöcök

Samu Úr

Ötödik bejegyzésem:

A betontörés a vésővel nem olyan kellemes mint gondoltam. Feltörtem a régi és leendő konyhában a padlót ezekkel, de senkinek nem kívánom. A nappaliban és az ex-kamrában már azon filóztam, hogy bérelek egy bontókalapácsot. Sajnáltam azt a pár ezrest így vettem 22 ezerért egy vésőgépet, gondolván, hogy 5 centi betont bír. Egyszer majd csak veszem hasznát...
Most még jobban sajnáltam azt a pár ezrest a bontókalapács bérlésre, szóval kaptam a fülest, hogy próbáljam ki a 10 kg -os kalapácsot. A vésőgépes tanulópénz egy kicsit soknak bizonyult, de azért belementem, mondván, két nap után behozza azt a 8000 forintot ha tényleg jó.
Jó -e? 45 perc alatt végeztem a nappalival! (120 Ft -os füldugó azért nem árt mellé ha olyan kis helyiséget bontotok mint a kamra) A betontörmelék kihordása sokkal megerőltetőbb volt mint a feltörés. A beton vastagsága 5 és 8 centiméter között volt, nem sajnálták belőle a cementet!

Nehezebb, mint amilyennek látszik

 

Könnyebb, mint amilyennek látszik! Azért nem árt egy véső és ahhoz való kalapács a repedésekhez. Amúgy a munka folyt magától, nekem csak fényképeznem kellett!

Husi

A tervezgetés és a valóság

Negyedik bejegyzésem:

Amilyen erősen ragaszkodtunk bizonyos dolgokhoz a felújítással és a házzal kapcsolatban, olyan könnyedén engedtük el őket, ahogy távolodtunk a tervező asztaltól és közeledtünk a megvalósításhoz.
Azt is mondhatnám, hogy néhány vágyunkat – legalább egy időre – félretettük. Azokat, amik nélkül még kényelmesen el tudjuk fogadni leendő otthonunk és tudunk majd ott élni. De be kell látnom, hogy jó pár dolog ezek közül csak papíron működött. A maradékot pedig akkor fogjuk megvalósítani, ha már nem tudjuk hova tenni a pénzünket…
A ház az elején olyan szinten nem felelt meg igényeinknek, hogy ha lett volna egy varázspálcánk, rá se lehetne ismerni. Ehhez képest ma már semmilyen átalakító munkálatot nem tervezünk, ami bontással jár! (kivéve egy kis fürdőszoba ablakot) Inkább falakat fogunk építeni, ajtókat fogunk ablakosítani. Ahogy megismertük a házat úgy vettük észre a praktikusságait.
Ezek mellett legelső célunk a házzal kapcsolatban az, hogy minél hamarabb beköltözhető legyen és ha már ott élünk, jobban tudunk dolgozni a házon.
Megtanultam, hogy mielőtt valamit átalakítanék, azért nem árt megismerni az eredeti formáját, hátha jó úgy ahogy van. Mi meg úgy nekiestünk volna az átalakításoknak, hogy még egy napot sem éltünk előtte a házban. pfff

Husi