Sárból várat
Ahogy közeledik a tavasz, sűrűsödnek a bejegyzések. Nem hagyott nyugodni a vizesedés. Amint a képeken is látszik, úgy döntöttem, hogy egy kicsivel az alap alá ások a fal mentén, így megbizonyosodva arról, több vizet nem kap a fal. Közben még egy elmélet született, amiből más is tanulhat, megfigyelhet:A foltok a falon lehet csak a száradás nyomai. Annál is valószínűbb ez, mivel - mint utólag kiderült - a föld szintje nem volt magasabban mint az alap. Talán pár centivel, de semmiképpen sem annyival, hogy így átázzon a 40-50 centis vályogfal.
Szóval a vizes falra ment a vakolat. Nyáron a víz, ahogy kidugta az arcát a vakolaton, a napsugár egyből elpárologtatta. Nyoma sem volt. Most, hogy nincs olyan erős napsütés, a víz feltorlódik a falon. Ennek ellenére a kiásást megcsináltam, kb. negyed órát vett igénybe.
Nem bántam meg. A kis golyót a bent kiásott agyagos földből gyúrtam. Bármennyire is agyagos a föld, ha nem nedves, ilyet nem lehet belőle gyúrni. Amint kiszáradt, kemény lett mint a beton. Ez az egész csak jobban megerősített abban, hogy kell a 20 centis kavicsréteg. Remélem beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.
Ilyen nedves agyagos föld volt a házban, 5 centi mélyen a padló alatt! Meg kell szüntetni a hajszálcsövességet. |
70 éves szigetelőréteg? Számomra már csak annyit jelent, hogy annak idején igényesen építették. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése