Amikor az asszony feje belesajdul, avagy ... vegyük vissza az igényeket.

Többször rájöttünk már az egy év alatt arra, hogy egy parasztházba való költözéssel bizony nem vihetjük magunkkal korábbi életünket. (a kicsi, PARASZTházra gondolok, nem a 25 négyzetméterekkel bíró nemes házakra)
Persze aki parasztházat vásárol, nem a megszokottra vágyik. Valamiért változtatni akar, magán az életstílusán.

Mikor először készítettük el a mérések alapján az alaprajzot, akkor tudtuk, hogy kicsi.
Régen minek is kellett nagy? Ott volt a kert, egy hatalmas lélegzet, mikor kilépsz az ajtón és tiéd a világ.
Bent csak aludtak, mikor lement a nap beszélgettek, összebújtak, mint a nyulak az odúban. És nem hallottam időstől egyszer sem, hogy rossz lett volna a gyerekkora, még világháborút megélttel sem.

Ma?
240 négyzetméter nem elég, kell gardrób is a sok ruhának, 40 négyzetméteres gyerekszoba, ahol a gyerekek 2 négyzetméteren játszanak, mert a sok műanyag vackuktól nem férnek, és még sorolhatnám.

Nálunk is így van. Nem vagyok én különb, mint más, csak szeretnék az lenni...

Egy évvel ezelőtt léptünk ezért.
És most, ahogyan közeledik a költözés, ismét lépnem kell egy nagyot.
Nem férünk be a házba úgy, ahogyan most vagyunk.
És nyilván nem az emberekből kell lefaragnunk. :D

Lefaragunk a ruhákból, játékokból, hasznavehetetlen, kirakommertolyanjólmutat dolgokból.
Nem lehet 3 méteres konyhám, mert csak 180 cm-nek van hely, de sok embert vendégül láthatok. Nem lehet nagy sarokkanapém, mert nem fér be, de tervezhetek sajátot.
Nem lesz nagy épített előszobafalam, mindent elnyelő szekrényekkel, de lesz karos ládám, amibe elfér az aktuális cipőkészlet.

Szóval 70 négyzetméterem van, és leizzadtam, míg elterveztem a berendezést.
De amíg izzadtam, csiszolódtam, levedlettem a felesleges dolgokat, és tiszta lappal indulok, mert a Ház folyton tanít, megmutatja nekem, hogyan éljek jól benne. És tudom, hogy ez csak előnyünkre válik.

Ez az alap

Sárból várat

Ahogy közeledik a tavasz, sűrűsödnek a bejegyzések. Nem hagyott nyugodni a vizesedés. Amint a képeken is látszik, úgy döntöttem, hogy egy kicsivel az alap alá ások a fal mentén, így megbizonyosodva arról, több vizet nem kap a fal. Közben még egy elmélet született, amiből más is tanulhat, megfigyelhet:
A foltok a falon lehet csak a száradás nyomai. Annál is valószínűbb ez, mivel - mint utólag kiderült - a föld szintje nem volt magasabban mint az alap. Talán pár centivel, de semmiképpen sem annyival, hogy így átázzon a 40-50 centis vályogfal.
Szóval a vizes falra ment a vakolat. Nyáron a víz, ahogy kidugta az arcát a vakolaton, a napsugár egyből elpárologtatta. Nyoma sem volt. Most, hogy nincs olyan erős napsütés, a víz feltorlódik a falon. Ennek ellenére a kiásást megcsináltam, kb. negyed órát vett igénybe.
Nem bántam meg. A kis golyót a bent kiásott agyagos földből gyúrtam. Bármennyire is agyagos a föld, ha nem nedves, ilyet nem lehet belőle gyúrni. Amint kiszáradt, kemény lett mint a beton. Ez az egész csak jobban megerősített abban, hogy kell a 20 centis kavicsréteg. Remélem beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.

Elég jól megfigyelhető, hogy az alap fölött van egy sor tégla. Kb. a tégla szintjén volt a hajópadló. Ezt követendő példának tartom. A penészedés és a vizesedés ezek szerint mind azért volt, mert befelé lejtett a tornác.

Erről a vizesedésről beszéltem. A repedésekről még nem is írtam. Sajnos több falon megjelentek. Kizártam, hogy a kevés cement okozta, mert vannak olyan falak, ahol egy repedés sincs! Minél kevesebb idő telt el az alapozó és a fedőréteg felvitele között, annál több repedés van. Az alapozó réteg ezek szerint - a vastagságtól függően - nagyon meg tud repedezni. Ha nem várjuk meg, hogy megszáradjon és "kirepedezze" magát mielőtt a vékony, fedőréteget rávisszük, akkor azt is megrepeszti. 

Ilyen nedves agyagos föld volt a házban, 5 centi mélyen a padló alatt! Meg kell szüntetni a hajszálcsövességet.

70 éves szigetelőréteg? Számomra már csak annyit jelent, hogy annak idején igényesen építették.