Pá-pá penész, ágyő doh szag!! Isten hozott derékfájás....

Miután felkerült a lambéria az istállóba, kicsit hanyagoltuk a ház ezen részét, kezdődhetett egy olyan munkafolyamat, ami azt hiszem egyikőnk kedvence sem lett.

A vályogházak 95 százalékának problémája a vizesedés, penészedés, dohos szag. Ezekkel szemben kívül és belül is védekeznünk kell.
A külső védekezésről majd csak tavasszal esik szó.
Most a belső párásodás okozta "kellemetlenségeket" előztük meg. Sokan mondják, hogy a parasztház vizesedik és dohos, és penészedik. Sajnos igaz. DE CSAK AKKOR, HA NEM MEGFELELŐEN KEZELJÜK A PÁRÁSODÁST. A gipszkarton, cementes fal, diszperzit, párazáró fólia, beton aljzat, plafonig csempe biztos nem jó. Ezeknél tuti elkönyvelhetjük a dohosodást, vizesedést és penészt.

Hogyan iktassuk ki a kellemetlenségeket?

Nos a belső védekezésről lesz itt most szó.

A házat a megvétel előtt már 5 évvel nem lakták, nem szellőztették, ezen kívül 2 szobában beton volt. Ezt rögtön feltörtük, így minden helyiségben a nyers és baromira vizes föld kandikált ki.
A beton feltörés után nem penészedett semmi, csak iszonyat doh szag volt.
 Feltörés után viszont a nedvességet már nem a falak szívták el, hanem szabadon áramolhatott a szobákban, így minden berakott bútorunkon fürtökben lógott a penész. Fújjj. Érdekes viszont, hogy a meszelt falon ennek ellenére sem volt semmi gond.

A fő cél, hogy megakadályozzuk, hogy a padlóig eljusson a nedvesség. A földnek, ami a beton alatt van kapilláris tulajdonsága van, vagyis szívja fel a vizet, mennie kellett. Ezért minden egyes szobában 30 cm-t kiástunk, és 4-8-as osztályozott kaviccsal töltöttük vissza. Ez nem szívja a nedvességet, ha pár centiig fel is jut, visszacsapódik, és lefolyik oda, ahonnan jött. Muhahhhhaaa A 70 négyzetméterre összesen 30 tonna kavicsot hordtunk be +5 tonna a tornácba. Ehhhh. A derekunk nem szerette.

Kezdődik az ásás

- 30 cm

Már majdnem kész a feltöltés

Tádááááá

Bár még pár bejegyzéssel arrébb vagyunk, de elmondhatom a kétkedőknek, hogy bejött. Friss illat van, semmi dohszag vagy penész immár már 3 hónapja.

Az istállót nem kellett kiásnunk, mivel nincs egy szintbe a szobákkal. A szobákat a tornác megemeli, így egy tornácnyival lejjebb van az istálló. Ezt "csak" fel kellett töltenünk, de nem a többi szobával egy időben, mert ide még falat kellett húznunk, ajtónak utat bontani. De azt majd egy következő bejegyzésben.

Az istálló átalakulása 1.

Nos mivel a ház megvételkor a lakható rész 45 nm volt, tudtuk, hogy az istállónak is át kell alakulnia. Így lesz/lett egy 70 nm belőle.
De nem kell ám előre rohanni.

Először is kipakoltunk mindent, szétszedtük a szénatartóetetőizét (vagy mifene volt az).

Innen indultunk:

 Ebből lakórészt??? Vhhááááá!!!!
Na majd meglátjátok. :D


Először is a plafon megoldáson törtük a fejünk. Mivel olyan 5 év múlva szeretnénk egy teljes tetőcserét, így nagyjából ideiglenes, de nagyszerű megoldást eszeltünk ki. Ez pedig a lambéria.

Először is lebontottuk a felső padlást. Jó sok deszka, por, mindenféle rágcsáló és egy dugig tömött fészket is találtunk. Sajnos későn. A pakolásnál derült ki, hogy jól el lett dugva a kis menedék, így a bontást 4 fiókából csak 3 élte túl. :( De a fészket megtaláltuk, és visszahelyeztük a padlásra, onnan pedig szépen pár hét múlva kirepültek. :D

Na szóval leszedtük a felső deszkákat. Ilyen volt:

Majd jó sok munkával később ilyen lett:

Majd nekiestünk a vakolatnak is, totálisan levertük, és előbukkant a szép vályog fal. 

Komolyan mondom, ha nem lenne olyan kényes a zártságra, a hálóban (istálló egyik része) meghagytam volna egy egész falnyit, csak egy üveglapt tettem volna csak elé. Annyira király lenne, nem? Na de a szellőzés az mégis csak fontosabb. Pár nap múlva amúgy is csak egy beizzadt üveget találnék. :/

Újabb takarítás után következhetett a lambéria felrakása. Elég nagy eltérés volt a két fal egyik majd másik szálén mért távolságnál, így úgy döntöttünk (vagyis a nagyobb szájú, és az nem én vagyok), hogy középen kezdjük, mert az utóbb hozzáépített spájz fala tuti párhuzamba van a falakkal.  Tévedtünk.. De nem baj, azért sikerült.

A lambériát a felrakás előtt fenyőszínű vékony lazúrral kezeltem, a hátulját pedig a penész és rágcsálók távol tartása miatt mész és rézgálic oldatával kentem át. 

Íme:

A gerendák is kaptak a meszes/rézgálicos fürdőből. Bár ramatyul néznek ki, a látszat csal. Egy százas szöget 1 cm-nél beljebb nem tudtam beverni, pedig nagyon próbálkoztam.

 
Sajnos a keretről nem készült külön kép, amit körben felraktunk. Ezt a falhoz erősítettük. Ezek tetőlécek, amelyeket szintén kezeltünk. Vízszintesen helyeztük őket körbe, miután bemértük, melyik gerenda van a legmélyebben, mert ugye azok sem voltak egymással egy síkban. Miért is ne...
Szóval feltettük a keretet körbe, majd a gerendák alján is végigfuttattunk egyet egyet, hogy itt is meg legyen a vízszint.

Majd kezdtük középről. :D

  És az eredmény. Sokat dolgoztunk vele, de megérte:

Felülről természetesen kap jó vastag szigetelést és felső lépésálló takarást, de azt majd egy másik posztban teregetem ki. :D

Nemsokára jövök a folytatással!

Pöcök

Akkor kezdjük .... 1. Ablakposzt

Szép napokat mindenkinek!

Régen írtunk ugye? No nem azért, mert tétlenkedtünk! Ellenkezőleg. Mondjuk úgy, nekünk már senki nem mondhatja joggal, hogy nem tudjuk, milyen is az a kemény munka.

Ahhoz, hogy a ház költözhető legyen úgy, hogy közben nem akarjuk totálisan átlényegíteni azzá, mint ami nem, sok idő kellett, tisztelet a ház és egymás iránt, és persze sok sok türelem.

De tudjátok mit? Aki vályogot akar, annak azt mondom, kemény munka áll előtte, de nagyon is megéri!!

Na elég legyen!!

Kezdjük.

Még nem nagyon dugtuk össze a fejünket, hogyan és mivel kezdjük a dokumentálást, így leírom azt, ami csak az én munkám volt, ehhez nem tud a Zuram kommentálni, max azt, hogy hiperszuperügyesvagyok. :D

Ablakok.
Arról már beszámoltunk (még tavaly :D:D), hogy bizonyos ablakokat és ajtókat felújítottunk, illetve ajtók helyett is érkeztek új ablakok. Természetesen fából.
Egyetlen szoba, amihez nem nyúltunk, az az első szoba, azaz a  gyerekszoba ablakai. Ezek külső szárnyai thermo üvegeket kaptak, mert már a statikus is megjegyezte, hogy milyen csodás állapotban vannak. 60 éve köszönik szépen, jól vannak.

Tudtam viszont, hogy nem lesz egyszerű velük, mert mindenképpen lazúrozni szerettem volna az új ablakokat, hogy megmaradjon a fa szépsége, így a régi ablakok igen csak furán néztek volna ki mellettük fehérre mázolva. Szóval a régi barna festéknek mennie kellett.

Na de hogyan?
Áhh, nagyon ügyes leszek, és csiszolok. Géppel, ahol pedig nem érem el, ott két pöti kis kezemmel.
Így is tettem.Majd miután kinyírtam egy delta csiszolót, majd elpazaroltam több csomagnyi csiszolóvásznat 2 db ablakra úgy döntöttem, drasztikus leszek. Jöjjön a KROMOFÁG!!!!

Régen volt a zöld üveges löttyös cucc, ami baromi erős és durva szer. Apukám sokszor adott vele a vasnak. Na ez ma már nincs. Helyette van a brutál drága, takonyszerű cucc. Egy fajta. Ne is keressetek más márkát, egy van.... annyira jó, nem?
Ráadásul én egy 3 és 2 osztatú, dupla szárnyas ablakra elhasználtam öt, azaz 5 tégellyel. Ha nem lett volna szép az eredmény, akkor nagyon ideges lennék.

De a lényeg, hogy csodásak lettek az ablakok. Rengeteg munkaóra van bennük, de annyira megérte, mert imádom őket!


Hogyan csináltam?

Először is fogtam egy ablakot. Nem árt :D
Mindig csak annyi részt festettem le, amennyivel olyan 10 perc alatt végzek. Tanácsos jól szellőző helyiségben csinálni. Szabadban nem annyira jó, mert hiába a takony jelleg, mégis hamar szárad, és visszarökönyödik a fára a festék.

Miután felkentem, kb 5 percet vártam. Sok esetben nem rántja össze a festéket, ahogyan én is vártam, max kicsit kifakítja, de sokszor ez sem látszik. Szóval olyan 5perc után spaklival meg lehet nézni, mennyire ragaszkodik még a  festék. Amikor nekikezdek a vakarásnak, akkor kenem le a következő 10 perces mennyiséget. Így olajozottan folyik a munka.
Az első réteg kromofágozásnál vakarj le amennyit csak tudsz, majd ha marad imitt amott festék, akkor csak a festéket kend, a fára már ne menjen sok oldószer, mert azt beissza, és később esetleg kiüthet (ezért is kell majd átsimogatnia  felületet denaturált szesszel, lásd később).

Miután a fa előbukkant mindenhol az ablakon, én még drótkefével is megsimogattam kicsit. Főleg a domborúra mart részeknél. Szuper jól lehozza a nem látható maradékot is.
Ezután denaturált szesszel jól átdörzsöltem a felületet mindenhol, hogy a maradék kromofágot eltüntessem. Majd jön a csiszolás. Gépel, ahova pedig a gépsas nem ér, ott képpel. Ezután portalanítom a felületet, majd újra denaturált szesz éssssssss  ...... jöhet a festés. :D

Én vékony lazúrt használtam, mert időtállóbb. Nem pattogzik fel. Igaz olyan 2 évente érdemes újra festeni a felületet, de előtte elég egy kis csiszolás. A festés vele pedig gyerekjáték.

Régi és új

Vakarás után

Vakarás előtt

A különbség azért érzékelhető remélem. Azt vettem észre, hogy lehetséges imitt-amott más fajta fát használhattak, ezért is akadnak más színű felületek. Husi például a felújítás után érzékelte, hogy van az ablakoknak párkánya is. :D Szuper a megfigyelőképessége.

Számomra ez csodás változás, főleg, hogy én csináltam és főleg úgy, hogy soha életemben nem csináltam hasonlót. Szuper vagyok, na... :D

Egy szó mint száz, vágjatok bele. Ne cseréljétek ki, ha meg is menthetitek. Ezerszer értékesebb lesz, ha a két kezed és a szíved adod hozzá!

Pöcök

Jelentkezés.

Szégyenlem magam, mert rég nem írtam. Úgy terveztem, hogy rendszeresen beszámolok a haladásról.

Részletes beszámoló szerintem már csak költözés után lesz. De akkor leírok mindent töviről hegyire. Addig ülepszik még egy kicsit az információ. :)

Lesz itt minden. Címszavakban:
- Tanulságos tapasztalatok szakikkal kapcsolatban.
- A pénzt az folyik.
- 35 tonna kavics a házba (milyen változásra képes?)
- Hajópadlózás
- párnafa helyett raklap (micsodaaa?)
- vizesedés jelentés
- időbecslés
- lelki felkészülés (a nehézségekre, úgy mint sok munka, spórolás, lemondás, rugalmasság)
- a tervezés hiánya
- átgondoltság
- alomszék lustáknak de "igényeseknek" :)
- egyéb ötletek
- ami még fontos de nem jut most eszembe

Amikor az asszony feje belesajdul, avagy ... vegyük vissza az igényeket.

Többször rájöttünk már az egy év alatt arra, hogy egy parasztházba való költözéssel bizony nem vihetjük magunkkal korábbi életünket. (a kicsi, PARASZTházra gondolok, nem a 25 négyzetméterekkel bíró nemes házakra)
Persze aki parasztházat vásárol, nem a megszokottra vágyik. Valamiért változtatni akar, magán az életstílusán.

Mikor először készítettük el a mérések alapján az alaprajzot, akkor tudtuk, hogy kicsi.
Régen minek is kellett nagy? Ott volt a kert, egy hatalmas lélegzet, mikor kilépsz az ajtón és tiéd a világ.
Bent csak aludtak, mikor lement a nap beszélgettek, összebújtak, mint a nyulak az odúban. És nem hallottam időstől egyszer sem, hogy rossz lett volna a gyerekkora, még világháborút megélttel sem.

Ma?
240 négyzetméter nem elég, kell gardrób is a sok ruhának, 40 négyzetméteres gyerekszoba, ahol a gyerekek 2 négyzetméteren játszanak, mert a sok műanyag vackuktól nem férnek, és még sorolhatnám.

Nálunk is így van. Nem vagyok én különb, mint más, csak szeretnék az lenni...

Egy évvel ezelőtt léptünk ezért.
És most, ahogyan közeledik a költözés, ismét lépnem kell egy nagyot.
Nem férünk be a házba úgy, ahogyan most vagyunk.
És nyilván nem az emberekből kell lefaragnunk. :D

Lefaragunk a ruhákból, játékokból, hasznavehetetlen, kirakommertolyanjólmutat dolgokból.
Nem lehet 3 méteres konyhám, mert csak 180 cm-nek van hely, de sok embert vendégül láthatok. Nem lehet nagy sarokkanapém, mert nem fér be, de tervezhetek sajátot.
Nem lesz nagy épített előszobafalam, mindent elnyelő szekrényekkel, de lesz karos ládám, amibe elfér az aktuális cipőkészlet.

Szóval 70 négyzetméterem van, és leizzadtam, míg elterveztem a berendezést.
De amíg izzadtam, csiszolódtam, levedlettem a felesleges dolgokat, és tiszta lappal indulok, mert a Ház folyton tanít, megmutatja nekem, hogyan éljek jól benne. És tudom, hogy ez csak előnyünkre válik.

Ez az alap

Sárból várat

Ahogy közeledik a tavasz, sűrűsödnek a bejegyzések. Nem hagyott nyugodni a vizesedés. Amint a képeken is látszik, úgy döntöttem, hogy egy kicsivel az alap alá ások a fal mentén, így megbizonyosodva arról, több vizet nem kap a fal. Közben még egy elmélet született, amiből más is tanulhat, megfigyelhet:
A foltok a falon lehet csak a száradás nyomai. Annál is valószínűbb ez, mivel - mint utólag kiderült - a föld szintje nem volt magasabban mint az alap. Talán pár centivel, de semmiképpen sem annyival, hogy így átázzon a 40-50 centis vályogfal.
Szóval a vizes falra ment a vakolat. Nyáron a víz, ahogy kidugta az arcát a vakolaton, a napsugár egyből elpárologtatta. Nyoma sem volt. Most, hogy nincs olyan erős napsütés, a víz feltorlódik a falon. Ennek ellenére a kiásást megcsináltam, kb. negyed órát vett igénybe.
Nem bántam meg. A kis golyót a bent kiásott agyagos földből gyúrtam. Bármennyire is agyagos a föld, ha nem nedves, ilyet nem lehet belőle gyúrni. Amint kiszáradt, kemény lett mint a beton. Ez az egész csak jobban megerősített abban, hogy kell a 20 centis kavicsréteg. Remélem beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.

Elég jól megfigyelhető, hogy az alap fölött van egy sor tégla. Kb. a tégla szintjén volt a hajópadló. Ezt követendő példának tartom. A penészedés és a vizesedés ezek szerint mind azért volt, mert befelé lejtett a tornác.

Erről a vizesedésről beszéltem. A repedésekről még nem is írtam. Sajnos több falon megjelentek. Kizártam, hogy a kevés cement okozta, mert vannak olyan falak, ahol egy repedés sincs! Minél kevesebb idő telt el az alapozó és a fedőréteg felvitele között, annál több repedés van. Az alapozó réteg ezek szerint - a vastagságtól függően - nagyon meg tud repedezni. Ha nem várjuk meg, hogy megszáradjon és "kirepedezze" magát mielőtt a vékony, fedőréteget rávisszük, akkor azt is megrepeszti. 

Ilyen nedves agyagos föld volt a házban, 5 centi mélyen a padló alatt! Meg kell szüntetni a hajszálcsövességet.

70 éves szigetelőréteg? Számomra már csak annyit jelent, hogy annak idején igényesen építették.

Nemrég látogatást tettünk a kis házunknál. Egy dolog ami említésre méltó, az pedig a tornác oldali fal. Ez az, ahol a felújítás előtt is vizesedési problémák voltak. (Paraszt wellnesses kép jobb oldala)

Új tapasztalat:
Bár nyár végére szinte csont száraz lett a fal (kívülről) most mégis gyengén vizes. Tisztán látható, hogy alulról szívta fel. Már legelőször kizártam azt, hogy a külső oldalról (a tornác felől) szívja a vizet, hiszen ott van egy 20-30 cm vastag kavicsréteg. Az van lebetonozva. Szóval maradt a belső oldal, ahol igazából még nem sok változás történt. Ott ellenőriztem a homok nedvességtartalmát és bizony elmondható, hogy ha vizet nem is tudnék belőle facsarni, de szitálni sem lehetne. Apró golyócskákat tudtam belőle gyúrni.

Bele sem merek gondolni, mi lenne ha le lenne betonozva, mert a víz nagy része még így is elpárolog a padlóról. Talán ások egy 20 cm széles árkot az alap tetejéig a fal tövénél, hogy a víz ne férjen a falhoz. Aztán tavasszal indul a munka.

A teljes belső területen ki fogom cserélni a homokot kavicsra. (mert ugye a kavicsnak nincs kapilláris hatása, így nem fogja felszívni a vizet és a falhoz vezetni)
Itt is lejjebb adtam az igényeket. 30 cm homokot akarok leszedni és 20 cm kavicsot feltölteni. A másik 10 cm marad a párnafának és a hajópadlónak. Hajópadló ügyben nagyon jó ötletet találtam, de előbb majd a tapasztalat.

Inkább leírom:
Semmi képen nem szeretnénk bolti hajópadlót. Az olcsó vékony, a drága meg drága. Arra gondoltunk, deszkákat fogunk legyalulni (szerintem érdemes mind a négy oldalt, mert így az alsó oldal is ellenállóbb lesz) és ezeket fogjuk hajópadlóként használni. Csakúgy mint régen. :)
A nagy találmány: nem fogjuk a párnafákhoz szegezni őket, mert valószínűleg száradni fognak. Ha a fa szárad, akkor összemegy. Ha összemegy és nincs sín közte (csak így, magyarul) akkor rés lesz köztük. Inkább egymáshoz fogatjuk a hajópadlókat tiplivel. Így ha évek múlva megjelenik a rés, az utolsó deszkát kivesszük és beteszünk egy nagyobbat. Na? Én ezt a technikát nem ismertem eddig.

Remélem ezt a kis vizesedést a fal és a vadi új vakolat nem sínyli meg nagyon. :/