Áldozatok

Az elején bele sem gondoltam, hányféle áldozatot kell majd hozni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a saját házhoz, kertészkedéshez, állattartáshoz. A természethez.
Minden látogatótól megkaptam, mennyi munka van még ott. Olyan sokszor és annyi embertől hallottam, kicsit meg is ijedtem ettől az egésztől. Ezen a ponton még nem volt tapasztalatom a munkával kapcsolatban. Most már elmondhatom, hogy nem csak tudom, de a saját hátamon, derekamon, kezeimen és egész testemen érzem ennek valódiságát.
Valami viszont nem változott és fel sem merült bennem: a 'soha fel nem adom' érzése. Mert ez az életünk, így döntöttünk! Innentől fogva viszont nem igazán számít mennyi munka van, mert el kell végezni.
Hétvégente távol a családtól, mert a telket rendbe kell venni, készülni a munkálatokra és egyéb feladatok, melyeket csak leírni könnyű. Ezenkívül a fű nő, a természet nem vár, nincs tekintettel a többi munkára, a sajgó végtagokra és az időhiányra sem. Több mint 3 ezer négyzetméteren rengeteg feladat van amit hétről hétre akkor is el kell végezni, ha még nem lakunk ott és nincsenek állatok. Mindennel együtt csodálatos érzés. A természettől, vagyis magamtól függők. Az, hogy időben megcsinálom amit kell, felkészülök amire kell csakis rajtam múlik. Kitalálhatunk indokokat, miért nem sikerült, miért nem volt idő és a szélbe kiabálhatjuk. Ettől még nem fog megjavulni, megváltozni, elkészülni csak ha veszünk egy nagy levegőt és mi változtatunk rajta! Legalább még egy évre vagyunk az ott alvástól, de már most sokat tanultam az életről ettől a háromezer  négyzetmétertől!
Aki belevág az mindenképpen felad valamit. Vagy a régi életét vagy az újat. Az áldozat valaminek a feladása valamiért cserébe. Az áldozattal energiát veszünk el, hogy valami mást tápláljunk vele.
Ezért a célra vezető úton nehezen, de szívesen áldozok.

u.i: 1 hét múlva kezdődik a külső felújítás. Tapasztalat és képmegosztásra felkészülni! :D

Öregségek öröksége

Nem áll ám a munka, csak éppen nem a házon dolgozunk, hanem a kerten.
na jó, enyhe túlzás lenne annak nevezni, miután a májusban esett diónyi jég szépen földig gyalulta a féltve nevelgetett paradicsompalántáimat. :(
Viszont sarpo mira köszöni, jól van! Szépen nődögél, bogár kóstolgatta, de elűztük.

No. De. Most ne legyen kert.
Beszéljünk a házról. Sokan arra jobban kíváncsiak vagytok. Ugye?

Ahogyan most állunk.
Falak szépen kiszáradtak, egy helyen még kicsit nedves.

Két kőműves is látta a házat. Meg is lepődtek, hogy jó állapotban van, olcsó volt, szép lesz. Persze mikor közöltük, hogy köszönjük szépen nem kell hungarocell, sem cement, néztek...

Apró kis szösszenet, amin nagyon mosolyogtunk:

Kőműves: - Én még olyan vályog házat nem láttam, ami ne vizesedett volna! Kell bele a cement!
Husi: - Nem érzed az ellentmondást? Ha nincs benne cement, akkor...?
Kőműves: -  (tücsökcirip)

Na szóval árajánlatunk van, munka hamarosan kezdődik, erről Emberem ír majd.

Ez a poszt kicsit a belsőről szólna. Vagyis, a tervekről.
Pár hete jól megrakott utánfutóval tértünk haza a Szüleimtől.
Régi bútorokat hoztunk el. Olyanokat, amikre alig egy évvel ezelőtt azt mondtam Apukámnak, hogy "minek hozdtad ide ezt a sok sz.rt." Köszönet érte Apa, hogy megtetted. :D
Sokat változik az ember egy év alatt is.

Szóval már  említettem, hogy új pozdorja megy, régi fa jön. Nagyon egyszerű bútorok, de szépek lesznek, ha nekik esek. Nem tervezem "öregesen", régimódi stílusban felújítani őket. A legegyszerűbb darab fehér lesz, a többibe tervezek kisebb nagyobb csavarokat (dizájn ügyileg).

Parasztházat újítunk, aminek a külseje autentikus lesz, bútoraink bár régiek, de cseppet sem tervezem a berendezést unalmasnak. Mégis csak fiatalok vagyunk és bohók, no.

Amink van:

Összkép

ez egy nagyon szép mosdó szekrény lesz a fürdőbe

szekrény a gyerekszobába (polcos)

 Ebből a szekrényből egy csodálatos metszett üveget szedtünk ki, nemsokára ez is utazik hozzánk, csak nem tudtuk volna biztonságosan elhozni

szekrény a gyerekszobába (akasztós)

 Asztal, amit anno mutattam:

Tükrös szekrény volt valaha. 

Nálunk tévészekrényként újul meg

Komód a hálóba és a nappaliba egy könyves szekrény a sok-sok összegyűjtött okosságos könyvünkhöz 

Hogy mindennek mikor esek neki? Passz. Tényleg nem tudom, de így nem maradhatnak örökké. :D:D