Kincseket leltem

Bár helye még nincs, csak a fejemben, de igaz a mondás, hogy "házunk tája aranybánya"!
Eddig a modernebb berendezések hívei voltunk, de ugyebár nem lehet olyan tiszteletlenséget elkövetni, hogy egy sok tízéves parasztházba bevigyük a sok anyázás közepette összeszerelt bútorlapból készült bútorainkat.
Ezeket nagyon szerettem, de a hirtelen bekövetkezett házzal kapcsolatos szemléletváltásunkba nem férnek már bele.

Éppen ezért lesz jó barátom a következő időszakban (persze csak ha megvan A HÁZ) a vakera és egyéb használt cuccos, mindegymennyiértcsakvigyed oldalak.

Mint minden nőnek ilyenkor, már van kis füzetecském ötletekkel, lakberendezési újságokból kivágott pecnyikkel, és egy külön mappával a gépen.

Viszont nem gondoltam volna, hogy pár bútordarabot a mai 7végén Anyukáméknál már meg is találok.
Adott egy nagyon régi, hagyatékból ránk maradt lánybútor, amiről tudtam, és amire igényt is tartottam, de nem gondoltam, hogy e mellett más kincseket is lelek.
Ezekből a bútorokól az bal oldali és középső szerintem a gyerekszobába megy majd, a fiókos jobb oldali pedig valószínűleg a hálóba kerül.

Az első talált kincsem ez a  viharvert konyhaasztal. Jó vastagon lekenve borzasztó szürke festékkel. A lapja már szerintem nem megmenthető, de sebaj, mert kap majd egy gyönyörű tölgy lapot.

A másik pedig ez a két szék, amit tök véletlenül fedeztem fel a hátsó lomosban, szemtelenül valami bontott faanyag tetejére dobva.
Szerintem a székeket profira bízom, mert a rugós ülőrészéhez nem mertek hozzányúlni DIY. :D

A többi bútort én magam újítom majd fel. Remélem sikerülni is fog úgy, ahogyan a fejemben van.
Egy biztos, ők tuti jönnek velünk, és kapnak majd új külső.

Pöcök