IGEN, MEG VAN, HÁZASOK LETTÜNK!!!!!

Végre végre tegnap óta boldog parasztház tulajdonosok vagyunk. :D:D

Házkeresési 1x1 kezdőknek

Jóó, lehet a cím kicsit csalfa. A kezdők alatt azokat értem (min pl. én) akik még csak a gugli előtt lógásnál tartanak a házkeresésben.

Sajnos több házat is megnéztünk, egybe nagyon bele is szerettünk, de a statikus bácsi nagyon rázta rá a fejét :(, így még most sem vagyunk házasok.

Viszont már egészen profi módon tudok keresgetni a neten.

Néhány tipp, csak úgy nagyjábani felmérésekhez.
Ez a kis procedúra nagyban hozzájárul a választáshoz és a szűréshez.

Először is vannak feltételeink, mint mindenkinek:
- hely
- teleknagyság
- háznagyság
- fúrt kút
- villany (a többi nem lényeg)
- vályog vagy kő
- állapot (bár egészen hajszáleregető állapotú házakért is kimentünk, mert nekünk szép volt)

Ez után jön a "lemeózás".

* Ha megvan a házacska, ami belefér a feltételekbe, irány a guglitérkép:
- hol van? (nem mellékes :))
- autóval milyen messze

* Ezután Wikipédia, helységnév be, gyorsan a népesség arányához görget.
    A létszám is fontos, nagyon nem akarunk 1000 felé menni.

* Ha ez is stimmel, akkor jöhet a jóóóó öreg jútub, helységnév be, és lássuk, mit dob ki. Falunapokról, megemlékezésekből, akármilyen videókból nagyjábani képet kaphatunk az emberekről.

* Az utolsó, ami már nagyon nagyon jó, mert ha idáig eljutottunk, akkor esélyes a megnézés az nem más, mint a menetrend. :D
Ha Apának jó a bejárási lehetőség a városba, akkor már kapjuk is a telefont, vesszük a kabátot és a pelenkázó táskát, és irány a nagy reményekkel teli, már az autóút első 5 percében gondolatban felújított és átalakított, állatokkal benépesített, sárosgumicsizmában nagyon boldogan teraszon kávézós házikó.

A végső * pedig mi????

Ha azt írhatom a következő bejegyzésben, hogy IGEN, MEG VAN, HÁZASOK LETTÜNK!!!!!

Pöcök

Kincseket leltem

Bár helye még nincs, csak a fejemben, de igaz a mondás, hogy "házunk tája aranybánya"!
Eddig a modernebb berendezések hívei voltunk, de ugyebár nem lehet olyan tiszteletlenséget elkövetni, hogy egy sok tízéves parasztházba bevigyük a sok anyázás közepette összeszerelt bútorlapból készült bútorainkat.
Ezeket nagyon szerettem, de a hirtelen bekövetkezett házzal kapcsolatos szemléletváltásunkba nem férnek már bele.

Éppen ezért lesz jó barátom a következő időszakban (persze csak ha megvan A HÁZ) a vakera és egyéb használt cuccos, mindegymennyiértcsakvigyed oldalak.

Mint minden nőnek ilyenkor, már van kis füzetecském ötletekkel, lakberendezési újságokból kivágott pecnyikkel, és egy külön mappával a gépen.

Viszont nem gondoltam volna, hogy pár bútordarabot a mai 7végén Anyukáméknál már meg is találok.
Adott egy nagyon régi, hagyatékból ránk maradt lánybútor, amiről tudtam, és amire igényt is tartottam, de nem gondoltam, hogy e mellett más kincseket is lelek.
Ezekből a bútorokól az bal oldali és középső szerintem a gyerekszobába megy majd, a fiókos jobb oldali pedig valószínűleg a hálóba kerül.

Az első talált kincsem ez a  viharvert konyhaasztal. Jó vastagon lekenve borzasztó szürke festékkel. A lapja már szerintem nem megmenthető, de sebaj, mert kap majd egy gyönyörű tölgy lapot.

A másik pedig ez a két szék, amit tök véletlenül fedeztem fel a hátsó lomosban, szemtelenül valami bontott faanyag tetejére dobva.
Szerintem a székeket profira bízom, mert a rugós ülőrészéhez nem mertek hozzányúlni DIY. :D

A többi bútort én magam újítom majd fel. Remélem sikerülni is fog úgy, ahogyan a fejemben van.
Egy biztos, ők tuti jönnek velünk, és kapnak majd új külső.

Pöcök

Miről is szól?

Akkor lássuk, miről is lesz itt szó.
Pici lányunk születése előtt egy évvel költöztünk panelba , második karácsonyfája már egy egészen más, nagyobb lakásban állt, szintén panelban.
Aki nem lakott panelban el sem tudja képzelni, milyen itt, aki pedig panelba született és élt, el sem tudja képzelni milyen családi házban élni.
Úgy gondolom, akinek valaha is megadatott az, hogy családi házban lakott, tuti vágyik el a panelből.
Mi sem vagyunk ezzel másképp, sőt mi még a "súlyosabb" fajtához tartozunk. Mi vidéken, faluban szeretnénk lakni.
Persze nem szabadulunk teljesen a várostól, mert a Családfő munkája a városhoz köti, de elszántságunkat ez cseppet sem csökkenti.

Bízunk benne, hogy ahogyan a 8. emeleten 55 nm-en sikerült kialakítani egy kellemes kis helyet, úgy friss levegőn, nagy kerttel, saját házban igazi kis paradicsomot hozhatunk létre.

A cél: moder életstílus megteremtése régi, autentikus eszközökkel, pipióllal, permakultúrával, kis kecskékkel, sparhelttal, kandallóval, "megszabadulva" a régi, és annyira szeretett bútorlapból készült bútoroktól, hogy új otthonunk a régi újjáélesztésétől legyen otthonos és hangulatos.
Ezen kívül értékes és megbecsült tagjává válni közösségnek.

Végül ami a legfontosabb!

Két kicsi gyermekünknek megmutatni az igazi értékeket.
Hogy ez nálunk micsoda?
Megszabadulni a túlságosan anyagias világtól, a konzumidiotizmustól, hogy nem az a lényeg, hogy mennyit kapsz, hanem hogy mennyit adsz, szeretettel készíteni dolgokat, megismerni a természetet és értékelni, becsülni és rongálás nélkül elfogadni azt, amit szeretettel ad.

Ez nem egy lakberendezési blog, hanem annak a kísérletnek a dokumentációja, hogyan lehet a mai rohanó világban csendesen,boldogan, időmilliomosságunkat kihasználva a lehető lejobb módon értéket teremteni.

Első

Sohasem voltunk átlagos emberek.

Sohasem gondolkodtunk, úgy, ahogyan a többség, amiért sokszor keveredtünk konfliktusokba.

Rengeteg elképzelésünk volt a jövőnkről,és szerencsére az élet (vagy valaki odafönt) mindig a jó útra terelt. Lehetett az akár egy véletlen szerencse, vagy egy bazi nagy szikla a kiválasztott, jól kijárt út elé, hogy igen is válaszd  a kevésbé jártat, a keskenyebbet, kezdetben rögösebbet, de kis idő után rigófüttyösebbet. :D

Szóval szépen alakul az életünk, és ezt a blogot azért indítottam, hogy lejegyzésre kerüljön minden  az elképzeléstől a megvalósulásig.

Hogy megvalósul-e?

Nem tudjuk.

De bízunk az égiek további segítségében.

Egy biztos, jöhet bármi, minden este mosolyogva alszunk el.