Padlózás 2

Mikor már miénk volt a házikó, tudtuk, hogy nem tehetünk bele laminált padlót, nem érdemelné meg. :D
Szóval hajópadló lesz, az tuti, mégpedig borovi.

Előkészültünk, megalapoztuk a helyét az extrém megoldásos raklapokkal.
Mivel nagyon sok mindent mi csináltunk a háznál pénz szűke miatt, így ezt is mi vállaltuk be.
Első dilemma. Hogyan is kell ezt rögzíteni. Mert ugye a jútúbon külföldi emberek olyan lazán mennek azzal a bazi nagy kompresszorra kötött szögbelövővel, és tolják az osb-be a szöget. Na ebből indultunk ki, így vettünk egy csecse kis szögbelövőt, 5 cm -es szögeket beléje, és letettük az első majd második, majd harmadik lapot. (Persze mint később kiderült, ezt nem így szokták, hanem fekes szegekkel szépen beszegelgetik a nútnál a párnafába. )
Itt megálltunk, mert annyira örültünk ennek, hogy nem raklapon kell egyensúlyozni, hogy laza egy óra alatt eljártuk a keskeny kis 3 soros hajópadlónkon a derty dancig összes zenéjére a páros bokaverőst. 

A megérkezés:

A táncparkett :D

  Jól van, jól van, miért nem festettünk előbb, ugye? Nos kedves barátaim , azért nem, mert a villanyszerelő bácsik sem raklapon, sem kavicsrétegen nem tudtak piruettezni létrával. Így jó sokat szívtunk, meg jó sok takarólapot lefektettünk, de nem baj. Azért a vége ugyan az... :P

Itt már nagyon nagyon örültünk.

Nappali kész:

Gyerekszoba kész!!!!

Hálószoba kész:

A konyháról meg nincs is fotó, de az is kész. :P

A hajópadlót ugye illik egybe csiszolni, hogy sima legyen, mint az asztallap. Nos mi nem tettük. Ennek oka egyszerű. A fa hiába szokta a környezetet kb 2 hónapig a házban, nyilván több idő kell neki, elég csalafinta, így úgy gondoltuk, pihenjen lerakva egy évig. Persze már 2 éve pihen, de ez alatt úgy eltűntek az egyenetlenségek, h mi is meglepődünk. Persze lettek szétnyílások, a legnagyobb kb 2mm, ami nem ront az összképen, sőt! Én nagyon is szeretem.

Ezután jött a padló letakarása, majd a meszelés. Oltott mésszel dolgoztunk, nem bolti kevert mészfesték nevezetű dologgal. Így egy nagy hordóban bekevertük a cuccost, és abból merítkeztem. Én, az asszony. Hétköznaponként kijártam egyedül, és kimeszeltem egyszer az egész háztat/nap. Ebből telt el 10 nap. Igen, 10, mert hallgattam a Zuramra, és híg meszet kevertem. Nos, nem kell híg meszet keverni. olyat kevetem, amibe ha belecseppen egy csepp, a vízgyűrű belerökönyödik, és lassan úszik szét, kicsit hígabb tejföl állagú. Ez így világos valamennyire? Nem sokkoltuk a meszünket sem tejjel, sem olajjal, ahogyan a jó tanácsokban javasolták. A tejtől tök büdös lett, az olajat nem is próbáltuk.

Miután kimeszeltünk, beszerelték a villanyos dolgokat, bejavítottuk a  villanyosok által összegányolt   okozott óriási medreket, amit a 2 cm átmérőjű kábelcsatornának vájtak, jöhetett a takarítás, majd a padló kezelése.

Nem akartunk lakkozni, olajozni, semmi modern dolgot. Így utána olvastunk, és MZ útmutatása alapján elkészítettük a mi kis mixünket. Víz+méhviasz és sztearin. Utóbbit nehéz beszerezni, kis mennyiségben kapható gyógyszertárakban, szerencsére nekem van egy jó fej gyógyszerész rokonom saját patikával. :P Ehhhh 

Na szóval ezek elegyét  feloldottuk (valahonnan előkutatom a leírást, és frissítek, ígérem). Ezt a cuccost ecsettel vittem fel a padlóra.

Ahogyan elképzeltem, fütyörészve végigsiklok a padlón, majd egy óra múlva körtáncot járok a gyönyörű és utánozhatatlanul csodálatos padlómon. jah.. persze. Ahogy ezt a szmötyit felvittem, fél pillanat alatt kifehéredett, mint mikor viasz cseppen a földre, csak ezt elkentem. Totál pánik. Emberrel sűrű káromkodás közepette próbáltunk totál pánikban kommunikálni, és megoldást keresni. Aztán mikor elszomorodva a nap végén hazakullogtunk, Husi meglátta a vasalóm. Szegény vasi pechére.

Tehát következő volt a művelet. Kb 50 cm felken egy csíkon, majd vasalóval felolvaszt, a szétfolyó maradékot pedig feltöröltem kidobásra ítélt törölközővel. Ez így ment 60 nm-en. Egy nap/egy szoba. Haladós volt, de iszonyat füstös, + nem gőzölős vasalóval kellett volna, mert hiába sima funkción volt, felszívta a felolvadt viaszt, majd szépen akkurátusan, hogy egy csepp se menjen mellé, mind a kézfejemre csepegtette.  

Miután végeztem , és bekeményedett, ami kb 1 óra, a maradék törölközőt a csiszolóra applikáltam, majd szépen átpolíroztam az egész felületet. 

 Jól látszik, hol lett kezelve, hol nem.

A szegély 2*3-as gyalult tetőléc. Szeretjük, bár a hullámos falnál néhol szívás volt az illesztés.

Jelentem nem ragad, nem koszolódik, mosható, tisztítható. Két éve használjuk, eddig a szobákban porszívózva volt csak, egyedül a költözés után mostam fel nedves de nem csöpögős kukacos felmosóval. A konyhában 3 havonta mosogatószivacs dörzsi részével finoman átmosom mosószeres vízzel. 

Ilyen 2 év koptatás után: 

Borongós napnyugtakor lőtt fotó lámpánál, telefonnal (legjobb)

Maci koma befigyelt

Mi ezek után a raklapos alapra rakott, sk viaszolt padlóról? Én személy szerint szeretem, és nagyon büszke vagyok rá. 

Újra itt... Jöhet a padló?

Nagyon rég volt már, hogy írtunk. Azóta 2. évet éltünk meg a házban. Azóta is imádjuk. Vannak összezörrenések, és "mi a #&@>#&@^˘ kellett nekünk vályog" elszólások, de a pillanatnyi düh után persze már nem így gondoljuk. Tény, hogy nehéz, na...

A lényeg, hogy azóta gazdagabbak lettünk 2 házzal (mellettünk van mindkettő, így már 5400 nm-ünk van) és ami ennél is fontosabb egy újabb gyerekecskével. Így házak és gyerekek száma is immáron 3 . :P

Szóval megvan a víz, az ablakok, a feltöltés, az istálló, most jöhet a padló.
Érdeke sztori.

Amin elindultunk, hogy a kavics ágyra semmiképp sem akarunk homokot tenni, mert az egy idő után szépen lekúszik a kavics közé, és akkor azt érjük el, amit a kaviccsal meg akartunk előzni. Szép kis kapilláris ágyikót csináltunk a víznek, és akkor adtunk annak a bizonyosnak egy pofont.

Szóval ez fix, akkor induljuk megvenni a párnafákat, ill a padlót. Padló borovi. Ezt sikerült jó áron beszerezni, ám szomorú tény, h a  párnfák majd ennyibe kerültek volna.
Ám a padlónk lelőhelye épp egy raklapos üzem udvarában volt... igen... és a raklap olcsóbb mint a párnafa... igen... agyahagyott ötlet, de belevágtunk. 80 db raklap jött velünk haza.

Mi a véleményem most erről, 2 év után? Nos nem így csináltam volna.. tény, h kicsit nyikorog, ami szerintünk a szögezés miatt is van, de amúgy semmi baja, csak iszonyat szívás a lerakása. De nem  borul, nem süllyed, van 10 c, légrésünk, amiben futnak a csövek, így a padlónk kellemes meleg.

Először is mész és rézgálic keverékkel lekezeltük, h ne rágja meg semi huncut állat, ha mégis, akkor annak annyi legyen. :D

Majd kiszinteztük a kavicsot, amennyire lehetett, kapott egy keretet körben a falnál, ill a raklapok között, így egymáshoz és a léchez is rögzítve lettek egyenként. Ez biza meg sem moccan.

A kezdetek:

A vég:

Ezek után vééégre végre, jöhetett a padló!!! 

Folyt köv. Remélem nem újabb 2 év múlva. :P

Ui.: Ez egy roppant elszállt módszer, senki ne alkalmazza, ha mégis, ne jöjjön vasvillával a kapunk elé. :D Nekünk bejött, de Husinak a padló lerakás után jobb ötlet ötlött a fejébe... mikor máskor. Egyszer, azt is megosztja veletek. :D

Anyagiak

A pénz az folyik. Amit kiszámoltál kevés lesz.
Viszont van egy módja, hogy reálisabb képet kapj:

Amit kiszámoltál, még ha belevettél is mindent, felfelé kerekítettél, ráhagytál és megszoroztad az egészet kettővel, akkor is kevés lesz, szóval legyen b terved.

Ez az egész az időre is érvényes!

Szakik

Manapság hajlamosak vagyunk mindent rábízni a szakemberekre és várni a sült galambot igaz, nem ingyen. A tapasztalatom az, hogy nem dolgoznak meg a pénzükért. Ár-érték arányban mondhatni pocsék munkát végeznek  (tisztelet a kivételnek) és a későbbiekben is függni fogunk tőlük.
Ha viszont magunk utánajárunk a dolgoknak akkor a munkaköltséget és az adó egy részét is megtakarítjuk ;). Elsőre nem valószínű, hogy olyan munkát végzünk mint egy szakember, de addig kell csinálni amíg működni nem fog. Innentől kezdve pedig a működőképes állapotot mindig elő fogjuk tudni állítani, csak még egy picivel szebben is, ahogy nő a tapasztalatunk. Most nem feltétlenül a villanyszerelésre gondolok, egy-két fokkal veszélytelenebb de drága munkákra. A felújítás során rájöttem, hogy Tibóka (így hívjuk a szakikat) is ember, csak éppen nagyrészt beleunt, kiégett, túlhajszolt hozzáértő. Aki magának csinálja az lelkes. Legalábbis az elején mindenképp. Utána rájön, hogy 2 hét is bőven elég ahhoz, hogy a pokolba kívánjuk az adott munkát bár mennyire is vártuk, hogy elkezdhessük. Mit mondjon az, aki már 20 éve ezt csinálja? Persze, hogy elnagyolt munka hagyja el a két kezét (tisztelet a kivételnek 2x).


Ha egyből a nulláról nem is megy, akkor is mellettük kell állni, hogy ellessétek a fontosabb lépéseket és azért, hogy ne csináljanak hülyeséget.
Lehet azt gondoljátok, hogy "de ők értenek hozzá, tudják mit csinálnak". Egészen addig, amíg nem vályogházról van szó. Nem az ő hibájuk. Egyszerűen máshoz vannak szokva és nincs erejük és idejük arra, hogy elgondolkozzanak vályognál máshogy megy. Nagyon máshogy és ezt nem is akarják elfogadni (a Föld lapos és kész). Ha meg valami nem tetszik, igen is meg kell őket kérni, hogy javítsák ki, mert ez neked így nem jó. Te sem félpénzt vagy játékpénzt adsz nekik. Most nem arra gondolok mikor a végén közlöd velük, hogy inkább mégis keleti fekvésű házat szeretnél és a medence is a másik oldalon legyen. A kivitelezés minőségére gondolok, mert - ahogy már említettem - hajlamosak elnagyolni de zokszó nélkül kijavítják, ha szólsz. (elég sok időt és energiát spórolnak így maguknak, mert nem mindenki emeli fel a hangját így sokszor elég a gyengébb munka)
Sok folyamatnál érdemes elgondolkodni azon, miben más egy vályogházas munka mint egy sima, mert más nem fogja ezt megtenni helyetted! Írok egy példát, de tudnék egy párat: fűtéscső a radiátorokhoz a padló alatt. A szaki pusztán jóakaratból a legrövidebb utat választja, hogy eljuttassa a csövet A-ból B-be, mert neked úgy olcsó, neki egyszerű és a beton úgyis megy majd rá. De hopp, lehet te nem is akarsz betonozni a vályogban, mert mondjuk hajópadlót szeretnél és neked jobb lenne ha a fal mentén futnának a csövek? Jobb lett volna előbb gondolkodnod mert Tibóka ösztönből csinál mindent! Ehhez viszont ismerned kell a munkafolyamatokat, amihez utánajárás kell és akkor már - ha van egy kis kézügyességed és bátorságod - magad is megcsinálhatod.

Fűtés és víz

Nos megtörtént az istálló kialakítása, a nedves föld 30 cm-es kitermelése, és helyébe 30 cm osztályozott 4-8-as kavics behordása. Következett a víz és fűtésrendszer kialakítása.

Eredetileg a házban csak villany és gáz volt bevezetve. A nénike nem engedte a víz bevezetését.Komáltam volna.

Nos tudtátok, hogy az ivóvíz rácsatlakozási díj 150e ft? És még nem beszéltünk a munkadíjról és anyagköltségről, ami a kiépítéssel jár. És ihatod a frankó klóros vizet(?).
Igen manapság muszáj, mert víz az csak kell, ugye? De nekünk nem, mert van egy szuperül működő kutunk, bőséges vízhozammal. Így hamar eldöntöttük, hogy házi vízművünk lesz. Mi már régóta forrásvizet iszunk, így inni nem ezt fogjuk. Mosásra, mosogatásra és fürdésre használjuk majd, természetesen szűrve. A későbbiekben egy fordított ozmózisos szűrőt is be akarunk szerelni, de ahhoz fel kell hizlalni a bukszát. :D

Tehát a víz így megoldva, de mi legyen a fűtéssel? Kazán sajna nem jöhet szóba, mert nincs külön helyiségünk egy kazánháznak. Gázfűtést nem akartunk. Mindenképpen fafűtést szerettünk volna. Először a nagy tervek között szerepelt egy búbos, de az sajnos nem jött össze helyhiány miatt, falat meg nem akartunk bontani a statikusság miatt.
Így maradt az utolsó megoldás. Vízteres kandalló. Szerintem a legjobb döntés. Műszaki dolgokról majd Husi ír, mit/hogyan kell, bekötés, szivattyú, stb.
A mi vízteresünk 4 radiátort fűt párhuzamosan bekötve, így mindegyik egyformán forró.

Mi a vízteres kandalló előnye számunkra?
- ugyan úgy felfűti a házat, mint a kazán
- a kazánházba leadott hő nem megy kárba, nekünk a nappalit fűti
- a látvány és hangulat leírhatatlan
- helyes karbantartás mellet 20-30 évig bírja (no nem a baba obisos lemez, hanem a bivaly öntvény)
- sokak szerint rossz bent koszolni, de ha a tüzelő megfelelően elő van készítve, még a  begyújtással se koszolok sokat (mert profi vagyok, és elsőre megy XD ), sőt a mi babánk hamutálja akkora, hogy brikett fűtéssel (nem készültünk előre, így nem akartunk nedves fával tüzelni, tavasszal rendelünk 2 évre valót, így tud majd jócskán száradni a fa) hetente kell csak üríteni
- isteni asztal gyümölcsöt tudsz készíteni a tetején (meg a költöztető srácoknak bekötött tűzhely híján töltött káposztát :D)

Szóval felkerültek a radiátorok, és készült a nappaliba egy beton alap a kandallónak, mert a kis drága 140 kg. Érdemesebb nem lemezkandallóba, hanem öntöttvas kandallóban befektetni, mert még ha tapasztalatlanok vagyunk is a tüzelésben, tovább bírja, nagyobb a hatásfoka, nem melegszik annyira brutálisan fel (komoly, a miénknek az oldalát meg lehet fogni néhol, persze úgy, hogy nem sül hozzá a kezed :D) és szebb is.

Íme az alap, amit betonkeverő híján két kicsi kezünkkel dolgoztunk össze, hordtuk be, simítottunk (ez látszik is)
Azok a csövek nem mennek már onnan sehova.

Egy kis anyag is került bele

A nagy melóban egy bakancs is elhalálozott.

A kandallóról majd a padló lefektetése poszt után írok majd, mert nem akarom, hogy hamarabb lássatok munkafázist, mint ahogyan itt írok róla.

Istálló folyt köv.

Helló evribádi!
Újra itt, nagy kihagyással, de remélhetőleg mostanság sűrűsödni fognak a bejegyzések, ugyanis BEKÖLTÖZTÜNK!!! Na semmi pánik, nem olyan állapotban van a ház, ahogyan itt tart (csak azok kedvéért, akik olyanok, mint én... :D:D).

Szóval folytassuk az istállóval... (ebben a fejezetben nevezem utoljára így)

Miután mindenhol feltöltöttük a szobákat egy szintre, jöhetett az istálló további átalakulása (itt még nem történt feltöltés).
Első körben a kis spájz átalakult közlekedővé. Ebből ütöttünk egy ajtót a fürdőnek, és egyet a hálónak.
Az újítás alatt (bár én szemrebbenés nélkül hívom inkább építkezésnek) borzasztóan rosszul érintett minden olyan beavatkozás, ami bontással, marással, véséssel járt. Tudtam, hogy jó a cél, de annyira rossz egy ilyen régi házat szétkapva látni. :(
Na de képek:

Itt az istálló ajtóban állok. A kis spájzból bontottak 2 ajtót.

Itt a spájzban állok, és a hálóba bámulok.

Kintről pedig még a nagy ablak nélkül ilyen.

... éééssss nagyablakkal.

Lett egy elég nagy fürdőnk, és egy kellemes kis hálónk.

A válaszfal 10 cm válaszfaltéglából épült. A fürdőben pedig készült egy kis akna a hidrofornak. Ezt majd hajópadló csapóajtó fedi majd.

Miután kész lett a fal és egyéb kőműves munkák, ezt a két helyiséget is feltöltöttük. Szerencsére itt ásni nem kellet, mert nem egy szintben volt a ház lakrészével, hanem egy verandányival lejjebb. A feltöltés pedig nagyon mókásan zajlott. Így:

Volt pár fölös raklapunk. 

Az ojjektum tetejéről a beöntés (jajj)

Az úgy volt, hogy Husi küzdötte fel a talicskát ide olyan 40szer, én és a nővérem pedig (köszi Hugi!) felváltva vagy be, vagy ki lapátoltuk a kavicsot. Egy napi munka, de nem kacagtunk sokat közben. :/

Na de a végeredmény ilyen lett. (nem a feltöltés utáni kép, mert itt már befigyel egy radiátor, illetve már be van vezetékezve a ház víz és fűtésügyileg is. :D)

Ez pedig a fürdő. Balra pedig a házi vízmű aknája.

És tudjátok miért van ennyi raklapuk??? Na az is nemsokára kiderül. :D Az biztos, hogy vagy zseninek tartotok majd, vagy teljesen agyalágyultnak. :D

Pá-pá penész, ágyő doh szag!! Isten hozott derékfájás....

Miután felkerült a lambéria az istállóba, kicsit hanyagoltuk a ház ezen részét, kezdődhetett egy olyan munkafolyamat, ami azt hiszem egyikőnk kedvence sem lett.

A vályogházak 95 százalékának problémája a vizesedés, penészedés, dohos szag. Ezekkel szemben kívül és belül is védekeznünk kell.
A külső védekezésről majd csak tavasszal esik szó.
Most a belső párásodás okozta "kellemetlenségeket" előztük meg. Sokan mondják, hogy a parasztház vizesedik és dohos, és penészedik. Sajnos igaz. DE CSAK AKKOR, HA NEM MEGFELELŐEN KEZELJÜK A PÁRÁSODÁST. A gipszkarton, cementes fal, diszperzit, párazáró fólia, beton aljzat, plafonig csempe biztos nem jó. Ezeknél tuti elkönyvelhetjük a dohosodást, vizesedést és penészt.

Hogyan iktassuk ki a kellemetlenségeket?

Nos a belső védekezésről lesz itt most szó.

A házat a megvétel előtt már 5 évvel nem lakták, nem szellőztették, ezen kívül 2 szobában beton volt. Ezt rögtön feltörtük, így minden helyiségben a nyers és baromira vizes föld kandikált ki.
A beton feltörés után nem penészedett semmi, csak iszonyat doh szag volt.
 Feltörés után viszont a nedvességet már nem a falak szívták el, hanem szabadon áramolhatott a szobákban, így minden berakott bútorunkon fürtökben lógott a penész. Fújjj. Érdekes viszont, hogy a meszelt falon ennek ellenére sem volt semmi gond.

A fő cél, hogy megakadályozzuk, hogy a padlóig eljusson a nedvesség. A földnek, ami a beton alatt van kapilláris tulajdonsága van, vagyis szívja fel a vizet, mennie kellett. Ezért minden egyes szobában 30 cm-t kiástunk, és 4-8-as osztályozott kaviccsal töltöttük vissza. Ez nem szívja a nedvességet, ha pár centiig fel is jut, visszacsapódik, és lefolyik oda, ahonnan jött. Muhahhhhaaa A 70 négyzetméterre összesen 30 tonna kavicsot hordtunk be +5 tonna a tornácba. Ehhhh. A derekunk nem szerette.

Kezdődik az ásás

- 30 cm

Már majdnem kész a feltöltés

Tádááááá

Bár még pár bejegyzéssel arrébb vagyunk, de elmondhatom a kétkedőknek, hogy bejött. Friss illat van, semmi dohszag vagy penész immár már 3 hónapja.

Az istállót nem kellett kiásnunk, mivel nincs egy szintbe a szobákkal. A szobákat a tornác megemeli, így egy tornácnyival lejjebb van az istálló. Ezt "csak" fel kellett töltenünk, de nem a többi szobával egy időben, mert ide még falat kellett húznunk, ajtónak utat bontani. De azt majd egy következő bejegyzésben.